A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Müller Róbert: Késővaskori vaseszközlelet Petneházáról

S3. Balassa I. i. m. 78. 14. Spehr, R. Die Rolle der Eisenverarbeitung ,n der Wirtschatsstruktur des Steinburg-Oppi­dums. Archeológiáké rozhledy 23 (1971) 487—488. 35. Sach, F. úgy vélte, hogy szohaszerű ékére szerelve csaknem derékszöget zártak be a tála]* felszínnel ezek az ekevasak (i. m. 54—55.). 26. Elsősorban a kaiserbrunn-i tárgyra kell utalnunk, amelyen a legegyértelműbb a penge kül­ső felének erős kopása. A csákányiként beleltározott eszközt (Institut für Ur- und Frühge­schichte, Wien, ltsz.: 24221., Picke) Schmidt, L. (Antike und mittelalterliche Pflugscharen in Osterreich. Arch. Austriaca 19—20 [1956] 230—231.) és Balassa I. (i. m. 80.) ekevasként közöl­te. Hegyes kapa lehetett a kopásnyomok alapján az egyik váll nélküli csabrendeki tárgy is, amelyet ugyancsak ekevaslként tettek közzé (Balassa I.: Fejezetek az eke és a szántás Ba­laton környéki történetéből. Veszprém megyei Múz. Közi. 11 [1972] 359. 2. kép a.). 27. Görbített ekevasként közölte Balassa I. 1973. i. m. 78. 37. j. és 20. kép 7. 28. Szombathy, J. i. m. 305. 53. kép, 319. 103. kép, 322. 118—119. kép, 330. 144. kép. 29. Az ekeleletek jó összefoglalását és a keltezés legújabb eredményeit közli Balassa I. 1973. i. m. 59—62. 30. A 2. sz. ekevas köpüjének az átmérője a legnagyobb, de éppen ennél a vasnál a leghosszabb a köpü, tehát ezt jobban ráhúzhatták az eketalpra, mint a többit. 31. A legkorábbi darabok az i. e. VI. században tűntek fel. Kárpát-medencei megjelenésüket inkább csak becsléssel az i. e. III. századra tette Balassa I. (1973. i. m. 83—84.). 32. Balassa I. (1973. i. m. 84.) szerint még a római korban (П— IV. század) is használtak. Sze­rintünk az általa idézett darabok nem ekevasak voltak. A római korból csak egy bizony­talan töredék lehetett ilyen kelta típusú ekevas (Bakonyi Múzeum, Veszprém, ltsz.: 55.210.18. Mencshelvről). 33. Pl. Hensel, W.: Die Slawen im frühen Mittelalter. Berlin, 1965. 42—44.; Erdélyi I.: Avarkor! sarlók a Kárpát-medencében. Ethn. 86 (1975) 158. 34. Beranová, M.: Slovenské znove nástroje v 6—12. stoleti. Pam. Arch. 48 (1957) 104. 35. Foltiny, S.: Velemszentvid, ein urzeitliches Kulturzentrum in Mitteleuropa. Wien, 1958. 71. 36. Pl. Munkácsról: Lehoczky T. 1901. i. m. 205. Ш. t. 12.; Velemszentvidről: Miske К.: A Velem Szt. vidi őstelep I. Wien, 1907. LI. t. 13.; Halimbáról: Török Gy.: Római kori faházak nyo­mai Kálimban. Fol. Arch. 13 (1961) XVII. t. 7—9.; Kaposmérőről: Darnay K. 1910. i. m. 137. 2. kép. 37. Takács L.: A magyarországi rövid kaszák történetéhez. Ethn. 81 (1970) 197—198.; Uő.: Die Haikensicheln in Ungarn. A Magyar Mezőgazd. Múz. Kőzi. 1971—1972. 85. 38. Ld. a 35—36. jegyzetet. 39. Szombathy J. idézett rajzait félreértve úgy képzelte, hogy a kapapengék egyik oldala éle­zett volt. Takács L.: Kaszaszerű vágóeszközeink történetéhez II. Népr. Ért. 51 (1969) 46. és 5—8. kép. 40. Fiala, F.: Beiträge zur römischen Archäologie der Hercegovina. Wissenschaftliche Mitteilun­gen aus Bosnien und Hercegovina 5 (1897) LXV. t. 5. Pontos méretét nem ismerjük, ugyanis a megadott léptéik alapján a legnagyobb hosszúsága alig 11,6 cm. Analógiáját nem ismerjük. 41. Hampel, J.: Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. Braunschweig, 1905. П. 181. t. 42. PI. White, K. D.: Roman Farming. New York, 1970. 31. és 77. kép; Brandt, P.: schaffende Ar­beit und billende Kunst im Altertum und Mittelalter I. Leipzig, 1927. 193. kép; Blagojevic, It.: Zemljoradnja u szrednyovekovnoj Szrbiji. Beográd, 1973. 7. kép. 43. Pl. Beranová, M. i. m. 101—102.; Dovzsenok, V. J.: Zemlerobsztvo drevnoj Ruszi do szere­dini XIII. szt. Kiiv, 1961. 8. kép 4., 7.; Podwinska, V. i. m. 97. és 46. kép. 44. Steensberg, A.: Ancient Harvesting Implements. Kobenhavn, 1943. 179—180.; 190—193. 45. Takács L. 1970. i. m. 198. 46. Beranová, M. i. m. 102. 47. Pic, J. L.: Le hradischt de Stradonitz en Boheme. Leipzig, 1906. XXXVII. t. 6. 48. Bidzilja, V. I.: Poszelennya Galis-Lovacska. Arheologija 17 (1964) 100. és I. t. 8. 49. I. m. I. t. 6. 50. A már említett oppidumok (Munkács, Nagyberki-Szalacska, Velemszentvid) anyagán kívül két rövid kasza került elő az Aba-feOsőszentiváni vaseszköz leletből (István Király Múzeum, Székesfehérvár, ltsz.: 5954—5955.), egy a bodroghalom-medvetanyai temetőből (K. Végh K.: Kelta leletek a miskolci múzeumban. Herman О. Múz. Évk. 8. (1969) 70. és XVI. t. 7.). Több múzeumunk őriz még ismeretlen lelőhelyű kelta kaszákat (pl. MNM Középkori Oszt. ltsz.: 57.192. С; Balatoni Múzeum, Keszthely, ltsz.: 77.181.1.; Xantus J. Múzeum, Győr, ltsz.: 54.1.88.), amelyeket gyakran középkoriként vettek nyilvántartásba. 51. Makkos nyélfelerősítésű horgas sarló ismert pl. Velemszentvidről (Foltiny, S. i. m. IV. t. 13. H.: 28,8 cm, penge sz.: 3,3 cm), Munkácsról (Bidzilja, V. I. i. m. I. t. 4. H.: 20,5 cm; penge sz.: 2,2 cm). Sarlónak tartjuk az Aba-felsőszentiváni lelet egyik maikkos töredékét is (István Király Múzeum, Székesfehérvár, ltsz.: 5956.; penge sz.: 3,7 cm). A Jósa A. Múzeum Adattárá­ban az OROS feliratú dossziéban talált fénykép alapján szegecselt nyélfelerősítésű rövid ka­száikat is használhattak a kelták. Ugyanis a fényképen megörökített nagyhalászi tárgyon Jól látszik a szegecs és a nyélre hajlított lemez. A töredékes eszköz eredetileg több mint 40 cm hosszú volt, a penge szélessége pedig csaknem elérte az 5 cm-t, ezért a rövid kaszák közé sorolhatjuk. 52. Takács L. 1970. i. m. 199. 53. Pl. a szolnok-szandai szarmata településen talált rövid kasza, amely töredékesen is 46 cm hosszú. Közületien ásatás. Damjanich J. Múzeum, Szolnok, ltsz.: 63.254.3. 73

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom