A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Müller Róbert: Késővaskori vaseszközlelet Petneházáról

54. A Hampel J. által szőlőmetszőkésnek tartott eszközt (i. m. XIV. t. aq.) Haberlandt, A. a kelta kaszáikra visszavezethető ágvágónak határozta meg (Ergologisches und mythologisches zur Schatzkette von Szilágy-Somlyó. Jahreshefte des Ost. Arch. Inst. 41 [1954] 105. aq.). A LaTénefoen talált rövid kaszák alapján (Vouga, p.: La-Téne. Leipzig, 1923. XXVI. t. 5.) nem lehet kétséges, hogy a nyakláncon rövid kaszát ábrázoltak. 55. Jacobi, G. i. m. 11. 56. Taus, M.: Ein spatlaténezeitliches Schmied-Grab aus ST. Georgen am Steinfeld, р. В. St. Polten, No. Arch. Aust. 34 (1963) 13—16. A fibula alapján az i. e. I. század legelejére keltezhető. 57. Jacobi, G. i. m. 9—10. és 2—3. t. 58. Jacobi, G. 1. m. 2—3. t. 59. PI. Miske K. i. m. LII. t. IS. 60. PI. Kolcsin, B. A.: Csornája metallurgija i metalloobrabotka v drevnyej Ruszi. MIA 32. Moszkva, 1953. 62. 20. kép 5. méretben is megegyező középkori szláv fogó. 61. Pl. Nagy János keszthelyi kovácsmester ún. „fejszefogó" fogója. Georgikon Majormúzeum, Keszthely, ltsz.: 74.49.28. 62. Jacobi, G. i. m. 9—10. 49. jegyzet. 63. A Nagyberki-Szalacskán előkerült darab alig 8,5 cm magas, alul 4,3 cm, fent 7,5 cm széles (Darnay K. 1906. i. m. 424. és 17 kép). A Munkácson talált darabokról Lehoczky T. csak leírást adott. Ezek szeriint az egyik üllő méretben közel áll a petneházi példányhoz. M.: 15 cm; alul: 5X5 cm, fent: 9X9 cm széles, súlya viszont csak 4,75 kg (1901. i. m. 202.). A méreteket nyilván rosszul adta meg, mert ennek az üllőnek a rajzát közölte Bidzilja, V. I. (i. m. 105. és П. t. 15.), és rajza szerint a verőfelület csak 7,5X6,6 cm. 64. Kolcsin, B. A. i. m. 58. 16. kép 3. M.: 15,5 cm; alul: 6 cm, fent: 11,5 cm széles. 66. ötvösüllő: Bidzilja, V. I. 1. m. II. t. 10.; szarvasüllő: Darnay K. 1906. i. m. 423. 18. kép. 66. öt darabból áUó sorozatot közöl Bidzilja, V. I. 1. m. II. t. 3—6., 9. Köztük egyenes és ívelt példányokat is. Négyszögletes nyéllyukja van a St. Georgen am Steinfeld-i kalapácsnak (Taus, M. i. m. 14. és 2. kép alul középen). Több kalapácsot ismerünk a manchingl oppidumból is (Jacobi, G. i. m. 5—6. és 1. t. további irodalommal). 67. Az idézett keszthelyi kovácsműhelyben a petmeházihoz nagyon hasonló kalapácsot találtunk. A keskenyébbiket (ltsz.: 74.49.83.; alsó felület 1,7X3 cm) karikahajtó kalapácsnak, a nagyobbikat (ltsz.: 74.49.62.; alsó felület: 5,2X5,2 cm) simító- vagy egyengetőkalapácsnak nevezte Nagy J. 68. Pl. Nagyberki-Szalacskáról (Darnay K. 1906. i. m. 424—425. és 21. kép); Velemszentvidről (Miske, K. Wiener Prahlst, Zeitschrift 16 [1929] 92. 12. kép); Munkácsról töredék (Bidzilja, V. I. i. m. П. t. 16.); Kappelből (Pleiner, R.: Staré Evropské kovatsrvi. Praha, 1962. 69. 12. kép 1.). További irodalom: Jacobi, G. 1. m. 7. 69. Pl. a Munkácson talált 24,6 cm hosszú, súlyos kalapács (Bidzilja, V. I. i. m. II. t. 14.). Római kori négyszögletes darab Pleiner, R. i. m. 109. 16. kép 9. 70. összefoglalóan először Hunyady I. foglalkozott a hazai LT-kori mezőgazdasági és háziszerszámokkal. Egyes megállapításai, részben a késővaskorra keltezett későbbi leletek miatt azonban eléggé vitathatók (Hunyady I.: Kelták a Kárpát-medencében. DissPann 11/18. Bp. 1942. 125—127.). Legutóbb pedig Pető M. vélte úgy, hogy a mezőgazdasági „tárgyak formál már a La-Téne korban annyira kialakultak, hogy ezeken változtatni nem volt szükséges, és így megfelelve a kor gazdasági követelményeinek, а termelési mód korabeli fejlettségének századokon át megőrizték formájukat. Jelentősebb változást a mezőgazdasági munkaeszközök között Inkább az eke fejlődésében látunk." (Pető M.: Adatok a római kori aratóeszközök történetéhez. Ethn. 84 [1973] 301.) 71. Ez a kultúrkör olyan jellegzetes eszközöket is használt pl. ívelt hegyeskapákat, a nyéllyukas balták egy típusát, amelyek csak erre a területre jellemzőek. Itt már a késővaskorban használtak lapát alakú ekevassal és csoroszlyával felszerelt ekéket, és görbe, nyitott köpüs ágvágókat. Emellett itt olyan erősen élnek tovább a koravaskori hagyományok, hogy ezen a területen csak kelta befolyásról beszélhetünk és nem a kelta etnikum jelenlétéről. Gabrovec, S. szeriint ez a kultúra a karnokhoz köthető, keltákkal csak az ún. Mokronog-csoportban számolhatunk (Srednjelatensko obdobje v Slovenlji. ArcheoloSkl Vestnik 17 [1966] 46.). 72. Bach, F. 1. m. 57. 29. kép. 73. Pl«, J. L. i. m. XXXVII. t. 10. 74. A petneházln kívül а legjelentősebb vaseszközleletek: Kaposmérő, Halimba, Aba-Felsöszentlván. 75. Pl. Velemezentvld, Nagyberkd-Szalacska, Munkács. A gellérthegyi erődített telep feltárt részén alig kerültek elő vastárgyak, a pecs-jakabhegyl oppldum nagyarányú feltárása pedig csak a közelmúltban kezdődött meg. 76. Ebben a korban a Duna nem jelent határvonalat a technikai színvonalban. Az egyetlen különbség talán az, hogy a velemszentvidl kasza (Miske K. 1907. i. m. XLVII. t. 14.) alapján а Ny-magyarországi terület beletartozott abba a körzetbe, ahol a hosszú kasza kialakulása megkezdődött. 74