A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Korek József: Adatok a Tiszahát neolitikumához
Szenvedélytől fűtötten Csalog J. nem fogadta el álláspontunkat, továbbra is kitartva hipotézise mellett. Volt olyan megoldási javaslat az 1944-ben töredékben előkerült példánynál, amely a kicsúcsosodó háromszögre helyezte az arcábrázolást. 45 Az egyik kísérlet a hiányzó arcábrázolást a különálló fedőn képzelte el. A sonkádi példány meggyőző érv a kökény dombi Vénusz I. helyes kiegészítésére, és úgy érzem, megnyugtató módon levehetjük a témát a napirendről azzal a tanulsággal, amit már többször hangoztattam, hogy olyan nagy értékű, ritka tárgy esetében, mint az idézett Vénusz, nem szabad kísérletezni rekonstrukciós kiegészítésekkel. A kísérleteket csak rajzon vagy másolatokon szabad elvégezni. Nagyon lényeges az ábrázolás módja is. Az áll formára alakított borda kiemeli az arcot, sőt hatásában ferde síkot is kölcsönöz annak. A szemöldök, orr, fül plasztikus ábrázolása arányaiban is jónak mondható, viszont ugyanakkor hiányzik a száj jelzése, amely valamennyi korai idol jellemzője. Az arcképzésben legközelebb a Teli Azmak-i példányhoz áll a legközelebb. 46 A lineárkerámia arcos edénykészletében az ábrázolásnak ez a módja még egyedülálló, de a tendenciákra bőven találunk analógiát az arcos edényeken a háromszögű fejforma és az érzékszervek megformálásában. A nagyon kifejező arcábrázolás közelebbi meghatározásában szerepet játszik egy jelentéktelen, gyengén kivitelezett idoltöredék, ami ugyanebből az objektumból került elő Sonkádon (23. ábra 2). A tömör, hengeres testű, hátracsapott fejű, ferde arcsíkú torzó két karcsonkjával a leggyakoribb déli típusú idolok közé tartozik, 47 amelyből igen szép kollekciót talált Kalicz N. és Makkay J. Méhteleken. 48 A két típus együttes előfordulása kronológiai megállapításokra nem alkalmas, de több hipotézist tesz lehetővé a formára nézve. Arra is van lehetőségünk, hogy a Körös csoport antropomorf edényformáival hozzuk kapcsolatba. 49 Ebben az esetben a kettő együttes előfordulása természetes. Lehet, hogy az arcos edények sorába kell iktatnunk, s ekkor már nem kizárólagos déli formaként foghatjuk fel. Van erre példa Méhteleken, ahol úgy látszik, hogy a lapos idolok a helyi őslakosság fából készült istenségeinek cserépbe való átültetése. Az arcos edénynél is fennállhat a lehetőség, hogy az őslakosság gyökeréből származtassuk a formát. A tiszaháti lelőhelyek kerámiájának jellemzője a festés gyakorisága. Sajnos, a közölt lelőhelyek talajviszonyai nem kedveznek a festés megmaradásának, és így legtöbbször a lemart felületen megmaradt nyomok, illetőleg a minták negatívjai adnak képet a nagyon kedvelt díszítő módról. A közölt statisztikai adatok (kisvarsány-hídéri В gödör 5,5%, К gödör 7,2%, Sonkád 3,1%) nem tekinthetők reálisnak, a kisvarsány-gubéri lelőhely hamusabb rétegében megőrzött cserépanyag alapján 15—20%-os aránnyal kell számolnunk. Lehet, hogy ez túl alacsony becslés, mert a velhéraskovcei 1/1971. objektumban a szerző 3:1 arányban látja a festett és festetlen kerámia összetételét a festett javára, 50 amely szerintem nem fejezheti ki az átlagot, hanem csak a különleges helyzet miatt alakulhatott így a leletanyag összetétele. A velhé-raskovcei lelőhely páratlanul gazdag anyaga az előkerült, a meglevő biztos formák, megkönnyítik a közölt, nagyon töredékes jellegű festett kerámiából a jellemző motívumkincs, díszítési tendencia felvázolását. Festést négy alapformán találunk. Ezek: 1. félgömbös, behúzott szájú csupor, 22 v
