A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Korek József: Adatok a Tiszahát neolitikumához

2. hengeres nyakú, gömbhasú edény, 3. tálak, 4. talpcsöves edény. A formáknál alkalmazott motívumkincs biztosan elkülöníthető a félgömbös és a talpcsöves tálak esetében, ahol az alapvető formai eltérés indokolja a festési motívumokban mutatkozó eltéréseket is. A félgömbös edényeken a teljes felületre kiterjedő festés a jellemző (15. ábra 1—8; 28. ábra 6). Mintakincsében megtalálható a peremet kísérő vízszintes vonalfestésből adódó széldíszítmény (15. ábra 2, 8). Az edény felületét íves, vékony, sűrű festésű kötegek borítják (15. ábra 6, 7, 10). Gyakori, hogy az ívkötegek között szabadon hagyott üres festett sávokon pontdíszítést alkalmaznak (15. ábra 2, 8). Ismert a sűrű rácsminta széldíszítményként (15. ábra 1) és az edény felületén is. Gyakran alkalmazott szisztéma a vízszintes, függőleges, ferde egyenes vonalköteg alkalmazása (15. ábra 3, 4), sokszor íves vonalköteggel kombinálva (15. ábra 5). Sokkal egyöntetűbb a csőtalpas tálak festése. Alapmotívuma vékony, egyenes, hullámos vonalfestésekből áll, amelyet függőleges, vízszintes és ferde irányban húz (15. ábra 9, 12, 13). A tálrész peremén gyakran alkalmazza az íves, szélesedő, vastag vonalú festést (15. ábra 17), míg a talpgyűrűn a tál és talpcső csatlakozásánál általános a körbe futó széles sávfestés. A felület egyhangúságának megbontására olyan megoldást használt, ahol egymás mellett van a vonalfestés és a teljes felület festése (15. ábra 14), illetőleg sok különböző apró mintacsoportot fest egymás mellé (15. ábra 5). Szinte valamennyi festett motívum tökéletes analógiáját találjuk a velhé-raskovcei anyagban, mind a félgömb, mind a talpcsöves formákon.

51 Bár a festés valamennyi közölt lelőhelynél, vagy a már korábban publikált anyagnál is közös, mégis különbségek adódnak, amelyek nem foghatók fel csupán helyi sajátságnak, hanem időeltérést jelentenek. A közölt anyagban a kisvarsány-gubéri lelőhely anyaga áll a legközelebb a velhéraskovcei lelőhely festéséhez. Sok vonásában még a Vizdal által 3/1972. objektumból származó anyaggal is egyezik,

52 jóllehet abban már olyan karcolt cserepek is előfordulnak, amelyek a sátoraljaújhelyi — sokat vitatott — anyagban is megvannak.

53 Vizdal e gödör anyagát a közölt három gödör anyagából a legfiatalabbnak tartja. Teljes az azonosság Sátoraljaújhelyen, a pontvonallal díszített szalagköteges mezőkkel.

54 A gubéri anyaggal azonos mintakincsben a szamossályi lelőhely anyaga. Szinte tökéletesen megegyező formák és díszítések kerülnek elő. Sok a közös motívum, így az apró rácsminta (3. ábra 1, 15. ábra 1), bár az elrendezés különböző. A „kispórolt" festésnél alkalmazott pontok is a közeli kapcsolatokat erősítik (3. ábra 3, 15. ábra 2, 8). Kár, hogy Szamossályiról kivés hiteles anyaggal rendelkezünk, mert meggyőződésem, hogy a talpcsöves edények díszítésében is sok közös vonást találhatnánk. Az egyezésre utal az is, hogy mindkét lelőhelyen előfordult a speciális formának minősített láb alakú, talpon álló lábacska (4. ábra 11). Az egyezések alapján a két lelőhely anyaga egykorú, és jellegzetességeiből ítélve a középső neolitikum legkésőbbi szakaszára datálható. Az anyagösszetétel alapján a középső fejlődési fokot képviseli a kisvarsány-hídéri lelőhely anyaga elsősorban a festés miatt. A mintakincs még elég szegényes, jobbára csak a széldíszítményekre korlátozódik, a fes23