A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Molnár József: A félezer éves csengeri vásár krónikája

a közelebbi árverési mennyiség teljes értékben, úgymint évenként 2358 Pfrt, melyre Máj er Mihály is mint nyilvános és felelős haszonbérlő a földesúri gyűlés előtt hálás köszönete mellett kötelezte magát, neve aláírásával. Ugyanebben a gyűlésben tárgyalták meg Sulyok Gedeon panaszát, amelyet az igazságügyminiszterhez intézett s a reá adott feleletből a csengeri vásárokra vonatkozóan több dolgot is megismerünk: „Mándi Elek szolgabíró tudósítását terjesztette továbbá elő földesúri felügyelő úr Sulyok Gedeon úrnak a magyar minisztériumhoz a vásárvámok eránti folyamodása tárgyában, mint jelen földesúri gyűlés második pontját, mi szerént mint megyeileg kiküldött a címzett úrtól eltartóztatott vásárvámi része eránt írásbeli nyilatkozatot kért. A miniszteri rendelet foglalata: Sulyok Gedeon folyamodott a csengeri erányosító pörnek a királyi táblai minél elébbi megvisgáltatása eránt, úgy azon pör folyta alatt a közbirtokosság által elvett vásárvámi illetősége kiadatásáért: mire nézve az illető közbirtokosság nyilatkozatának felküldése mellett e tárgy körülményeiről felvilágosító tudósítástételre utasíttatott. Budapest 1848. szeptember 13. A megyebeli gyűlésből kiküldés 1848. szeptember 21, melyre szóról szóra a következő közhelyeslést nyert válasz szerkesztődött és elküldetni határoztatott: Tisztelt Szolgabíró Űr! Folyó 1848-ik évi december 3-ról szóló hivatalos felszólítását az abban érdeklett 7871-ik sz. alatt kelt igazságügyminiszterí rendelettel, úgy tisztelt Sulyok Gedeon úr ahoz tett eredeti folyamodását, ugyancsak az abban 1. 2. és 3. alatti okirományokkal csak december 5-én kapva, közbirtokossági gyűlés mindjárt e mai napra kitűzve, felszólítására a közlött eredeti irományok visszarekesztésével, az azokra megkívánt feleletünket nem elébb, mint ma tehetjük, nevezetesen a következőkben: 1. Az arányosító pörünk még 1838 évben május 8-án Szatmár megye alispányi bírósága előtt bevégeztetett, törvényszéken elláttatott, csekély módosítással a végrehajtásra, a munkálódott bírósághoz visszaküldetett. Több alperesek legfelsőbb hellyre tett folyamodásukra azonban, de nem a most (sértő panaszolkodóéra) bevégzett pörünk nem éppen szokatlan, de törvény ellenes parancsolat mellett a T. királyi Táblára még azon évben felvitetett, s az élők rémítő botránkozásukra oily hosszú évek során bár ottani ellátásáért mindent elkövettünk, 400 pengő irtokat fáradság és költség fejében mindjárt felküldöttünk, magunk, sőt megyénk által is a Méltóságokat, királyi személynököt, előadókat, ügyvivőnket számtalanszor kérve felszólítottuk, lejárt porunkét mégis kiszámíthatatlan kárunkra mai napig is ott tartóztatják. Illy helyzetben csaknem kétségbeesetten, nem a Sulyok Gedeon úr gyanúsított vásárvám érdeke miá, hanem 8000 holdnyi földünk bizonytalan állásába süllyesztetvén, oknélküli nyommasztásunkat mélyen éreztük, az arányosító és tagosításról szóló hazai törvényeink világos értelmeit pedig nagyobb figyelembe vévén, meggyőződtünk, hogy határunkon semmiféle fogásnak nyoma sem lévén, százados osztályok s szerződések után kinek-kinek régi birtokának meg kelletik maradni, maga rendén közzétett közbirtokossági gyűlésünkben kijelentettük, hogy egy a más kárával közzülünk senki gazdagodni nem akarván, a megtörtént belső telkek felszámlálása után, mellybe meg sem nyugodhattunk, külső régi birtokainkat felosztani igazságtalannak s törvénytelennek láttuk, ezért a már méltán nyugtalankodó polgártársaink letsendesítéséért, tudván különben is, hogy bármikor csak az antiqua postfundualitás ideája lehet törvényes alap, a) alatt ide mellékelt eredeti egyességlevelünk biztosítása után, csak a szerént, az alispányi bíróság előtt barátságos úton szándékoztunk arányosító porunkét hovahamarébb berekesztetni: ez volt az oka tisztelt minisztériumhoz történt folyamodásunknak, nem a vásárvám, mi eránt igaz, hogy másodszor a felett egyezkedtünk, de bíróság előtt ítélet által kitűzött határnapon és mindenkinek tudtával, mit megfejt a pör meg az ítélet, de egyéberánt a tisztelt minisztériumnak, hogy nemű fogalma légyen a kérdésre vett vásárvámról, először tudnia kellene azt, amit arról mi tudunk, 128