A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Benda Kálmán: Kálló vára 1607–1608-ban

vetettek cselt, hogy bosszút álljanak a gyűlölt kapitányon, nem tudjuk. Annyi biztos, hogy a hajdúk Homonnai Bálint közbelépésére hamarosan szabadon engedték Rákóczit, azzal a feltétellel, hogy az országgyűlés törvényt lát felette.

32 Ugyanekkor arra kérték Homonnait, hogy mivel a korábbi megegyezés alapján teremtett felemás helyzet (a vár a megye, azaz a királyi katonaság, a város a hajdúk kezén) csak súrlódásokra vezet, valami más megoldást keressen. Ahogy a hajdúk nevében a stájerországi német báróból hajdúkapitánnyá lett Tannhäuser Honorius által készített, kissé zavaros feljegyzés mondja: „Kalló várában felemás lévén az varasában, az szerint mellyen az Nagyságod ítíleti, hogy soha azok között csendes békeséges lakás nem lehet érette. Könyörgünk Nagyságodnak, hogy arrul is deliberálna és oly módot találna, hogy csendességben lakhatnánk."33 Mégsem történt semmi, végváriak és hajdúk közt a viszony továbbra sem javult. 1608. május 29-én a sebeit Szerencsen gyógyítgató Rákóczi Lajos így számolt be a helyzetről Dóczy Andrásnak. „Ez elmúlt napokban találták volt meg Kegyelmedet az kállai vitézek, hiszem, hogy minden károkat, fogyatkozásokat Kegyelmednek bósségessen eleiben adták. Énnekem is naponként szüntelen írnak, s izennek, mely nagy boszút, gyalázatos szókot szenvednek az hajdúknál; teljességgel annira jutottak, hogy az vár árkain kívül az egész kállai mezőben semmi hatalmok s birtokok nincsen, az szabad nyomásson barmoknak nem szabad járni, sőt ha csak az úton hajtják is, nem engedik, beléjek garázdálkodnak. Kegyelmed megítílheti, hogy méltatlan s ok nélkül kereskednek rajtok. Az várban is felette nagy szorosságban vadnak, az kétszáz gyalog, minden házok népekvei s marhájokval beköltöztenek, az kétszáz lovassok azonképpen, magok között naponként nagy vesződés vagyon, lehetetlen dolog, hogy ollyan szoros helyen az lovassok az gyalogokkal békével lakhassanak. Kegyelmed abban is találjon módot, az lovassokat rendelnék az vármegyékre, addig míg az országnak gyűlése leszen és Kalló állapatja felől bizonyost végeznek. Mi, kik a várban vagyunk, római császár б felsége szolgáinak tartjuk magunkat; az kik az varasban vadnak, az erdéli vajdát, Báthory Gábort uralják. Kegyelmed megítélheti, hogy lehessen közöttünk az szeretet s edgyesség. Mágóchy uramat б nagyságát is találtam meg az dolog felől, csak halogatás az б nagysága írása is, az szegénylegények teljességessen elumatkoztanak. Ha Kegyelmed elejit nem veszi, félő, hogy valami nagyobb háborúság ne indítassék az hajdúk közt és б közöttük."

34 Közben az országos, sőt birodalmi politikai helyzetben is nagy változások történtek. Ezekre már csak azért is utalnunk kell, mert Kalló vára sorsára is hatással voltak. Az 1608. januári pozsonyi gyűlésen a magyarországi rendek szövetkeztek az uralkodó öccsével, Mátyás főherceggel, majd maguk mellé állítva az ausztriai és a morvaországi rendeket, zsoldjukba fogadták a hajdúk egy részét és nyíltan II. Rudolf ellen fordultak. Mátyás főherceg magyar csapatok élén Prága alá vonult és 1608 júliusában lemondásra kényszerítette Rudolfot, aki csak Csehország trónját és a császári címet tartotta meg. Még júniusban kiírták a királyválasztó és koronázó országgyűlést 1608 szeptemberére Pozsonyba. 1608. július 24-ére Illésházy István, Felső-Magyarországnak Mátyás főherceg — akkor még csak dezignált magyar király — által kinevezett kormányzója részgyűlést hirdetett Kassára, hogy a Rudolf lemondásával keletkezett új helyzetekről tájékoztassa a rendeket. Szabolcs megye utasításba adta követeinek, hogy Kalló kérdését újból vétessék elő a gyűlésen. 75