A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Benda Kálmán: Kálló vára 1607–1608-ban
„Mivel az Kállay família panaszolkodik azon — olvassuk az utasításban —, hogy az elmúlt időkben az ő felsége szepesi kamarája Kalló varasát tülök elfoglalta volt, mellyet császár б felsége б kegyelmeknek kegyeimessen megadott volt, mellyet annakutánna ismét ő kegyelmektül visszafoglaltak, mellyet az megholt fejedelmünk, Bocskai István conferált az hajdúknak, az hová az hajdúk gyülekeznek és naponként belészállnak az egész országnak nagy kárára", a követek „instáljanak az nemes országnál", hogy az uralkodó vegye vissza Kalló városát az hajdúktól, „eressze meg az véreknek", azaz adja vissza a nemesekkel egy vérből való Kállay családnak, és „az hajdúkat contentálja б felsége másutt való jószággal". 35 A kassai gyűlés tárgyalásait nem ismerjük, csak a végeredményt. 1608. augusztus 20-án megegyezés jött létre Illésházy, Mátyás főherceg képviselője, Imreffy János és Kornis Zsigmond, Báthory Gábor erdélyi fejedelem megbízottai, továbbá a hajdúk generálisa, Nagy András közt, mely szerint a hajdúk Kallóért Tiszacsegét és Nádudvart kapják cserébe. „Minthogy Kalló városán (a hajdúk és Szabolcs megye) semmiképpen meg nem alkudhattak, — mondja az egyességlevél — és ott a hajdúk meg nem nyughattak kedvek szerént, adtuk azért az ide való birodalomhoz (Magyarországhoz) tartozó hajdúknak Kalló várasbeli jussokért Csegót, az Erdélyhez tartozóknak pediglen azon Kalló várasbeli részekért adtuk Nádudvart cserébe, mind az két félnek azon jussal és módokkal, amint Kalló varasát nekik Bocskai István adta volt, hogy megszállják és mind a két hely menníl hamarább lehet megépíttessék." Az egyezséget külön iratban garantálták Mátyás főherceg nevében Illésházy István, Báthory Gábor részéről Imreffy János és Kornis Zsigmond, majd szeptember 2-án a hajdúk nevében Nagy András. 3e Már ezt megelőzően, augusztus elején Illésházy fölmentette Rákóczi Lajost a kallói kapitányi tisztség alól és helyébe Lónyay Andrást nevezte ki. Illésházy Mátyás főherceghez írt jelentése szerint a leváltást az tette szükségessé, hogy Rákóczi nem volt hajlandó a főiherceg hűségére fölesküdni, s Rudolf császár mellett agitált. 37 Hogy ez így volt-e, nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy Illésházy a császár lemondatására irányuló rendi mozgalom kitervelője és egyik fő végrehajtója már korábban is politikai ellenfelet látott a Rudolf emberének számító Rákócziban, s talán úgy vélte, ezt az alkalmat fel kell használnia a vele való leszámolásra A hajdúk és a kallói őrség közti ellentétek ezzel megoldódtak, a végváriak fizetetlensége azonban egyre nagyobb problémát jelentett. A kallói őrségnek az új uralkodóra való felesketése alkalmából Illésházy kéthavi zsoldot osztatott, 38 ezzel azonban a katonák nyomorán alig enyhített valamit, az évek során át felgyűlt zsoldhátraléknak csak kis töredékét törlesztette. Mivel pedig ezt a zsoldosztást hosszú ideig nem követte újabb, a kallói őrség, hogy megélhessen, a vár körüli földek művelése mellett kénytelen volt kereskedelemmel foglalkozni, amit a Szepesi Kamara kezdettől fogva sérelmezett, mert a vitézek nem fizettek harmincadvámot, s ezzel megkárosították a kincstárat. Másrészt a vár és a város kocsmáiban a vitézek saját boraikat mérették, ami ellen a Kamara — nem tudván így a saját borát eladni — az uralkodó jövedelmeinek megkisebbítésére hivatkozva, tiltakozott. Mindez kiderül abból az 1609-es töredékesen ránk maradt folyamodványból, amelyet a kallói őrség intézett a Szepesi Kamarához, válaszként Hoffman György tanácsosnak egy nem ismert leiratára „Az mi az első dologrul való parancsolatját illeti Hoffman uramnak, б fölsége adminisztrátorának, látván az mi kegyelmes urunknak és királyunknak hasznát 76
