A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Benda Kálmán: Kálló vára 1607–1608-ban

birtokost, aki ellen 1604-ben hűtlenségi pert indított a Kamara, hogy birtokait megszerezze a kincstárnak, Bocskai fővezérévé tette és utódjául jelölte. A hajdúk tőle várták Bocskai politikájának folytatását és a hajdúszabadság védelmét, ezért felkínálták neki fegyverüket, felajánlották, hogy Rudolf helyébe királlyá teszik. Homonnai azonban visszariadt a „nemesség megrontói"-val való együttműködéstől, ilyen áron nem kellett neki a korona sem, pedig a török is őt támogatta. A császár mellé állt, s szembefordult a hajdúkkal. — A hajdúk részéről a tárgyalást névleg Nagy András generális vezette, valójában tanácsadója, Foktűi Máté szikszói prédikátor volt az, aki a hajdúk politikai törekvéseit formába öntötte, s a háttérből a tárgyalásokat is irányította. Hosszas alkudozások után, 1608. január 2-án a két fél előbb fegyverszünetet kötött, majd április 13-án aláírták a végleges megegyezést. A nemesség minden lényeges kérdésben meghátrálásra kényszerült, a hitlevél formában kiállított megegyezés 2. pontja Kallóra vonatkozott. „Valamit az szegény, Istenben elnyugodt fejedelem, Bocskai István, az országgal egyenlő akarattal adott volt, Kalló varasával egyött kik megvannak neveztetve az hajdú vitézöknél az szegény Istenben elnyugodt fejedelem donációjában, abban ő kegyelmeket senki közzülönk meg nem háborítja; sőt felelőnk arra, hogy ez jövendő napokban Kalló vára is kapitánságul vagy az nagyságos Némethy Gergely uram kezében adatik, vagy penig б kegyelméhez hasonló atyánkfiának rendeltetik, de illyen okkal, hogy Magyarországnak hittel Kallóban köteles legyen, avagy penig, ha aránzanók, hogy az hajdú vitézöknek is ártalmokra, avagy az országnak hántására volna, tehát teljességgel fundámentombul is elhányatjuk."

28 A végrehajtással azonban a nemesek egyáltalában nem siettek. Egy ellenőrizhetetlen híradás szerint Némethy Gergely megpróbálta erővel is megszerezni a kallói kapitányságot, ez azonban nem sikerült.

29 Homonnai Bálint hogy a veszélyeztetett vár helyzetét biztosítsa, 100 gyalogost fogadott fel, s április 20-a körül felszólította Rákóczi Lajost: „Kegyelmed Tokaj felé vigyáztasson elejékben, hogy jobb módjával vihesse be Kegyelmed őket." Addig is — írta — „az várra Kegyelmed nagy vigyázatban légyen, mert az várhoz semmi közök sincs az hajdú vitézeknek".

30 Rákóczi — föltehetően lovasaival — elébe ment a küldött gyalogságnak; a csapat április 28-án ért Kálióhoz. Hogy ezután mi és hogyan történt, azt csak Elek János, ekkor már Nagy András generális helyettese, közvetve ránk maradt elbeszéléséből ismerjük. Báthory Gábor írta le Illésházy Istvánhoz szóló levelében. „Az Tiszántúl való uraim arra rendelt emberi Kalló városát, az mi megnevezett commissariusink és azok a hajdúk kezekben resignálván, azonközben Rákóczy Lajos, ki szintén akkor otthon nem volt, találkozik hazafele jóni, melyet az hajdúk megértvén az vicegenerálissal, Elek Jánossal, böcsületnek okáért kimentenek eleiben és egyideig békességgel mentek. Az kocsija Rákóczynak beérkezvén, kit elől elbocsátott, kezdenek lőni az hajdúkban álgyúkkal. Az hajdúk kérdvén, mi dolog volna, Rákóczy azt mondja, hogy talán csak örömet lőnének. Azonközben közel menvén, jobban kezdenek hozzájuk lőni, és az városban ki is ütnek azokra az hajdúkra, akik otthon voltának. Úgy osztán az hajdúk (azokat), kik Rákóczyval voltak, levágták és őt magát sebben fogták el."

31 Hogy a dolog valóban így történt-e, Rákóczi csalta-e tőrbe a hajdúkat, vagy azok 74