A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Szathmáry László: Magyarország honfoglalás kori népességének termete

nére az új vizsgálat esetében a minta terjedelme 0,8 cm-rel kisebb, ami az ugyanazon metódus következetes alkalmazásával van összefüggésben. A szórás, valamint a variációs koefficiensek értéke egyaránt arra utal, hogy azonos módszer szerint végezve a termetrekonstrukciót, az elénk táruló kép egységesebb. (Nem jelenti azonban ez a struktúra homogenitását!) Hasonló következtetést vonhatunk le az egyszeres és a kétszeres szóráshatáron kívül eső esetek számából is. A nők esetében a termetátlag a publikált eredmények alapján 154,70 cm; a BARTUCZ (1938) által megállapítottól 2,2 cm-rel magasabb. Az új vizsgálat szerint ez az érték 161,34 cm, amely tehát mindkét átlagot lényegesen meghaladja (6,64, illetve 8,84 cm-rel.) Ha elemzésünket olyan temetők népességeire is kiterjesztjük, melyek X—

XI. vagy X—

XII. századiak, a testmagasság átlagos értéke minden esetben alacsonyabb (2. táblázat). Ez a jelenség a népességek együttélésének időtartama, valamint a populációk gen pool-modifikációja közötti összefüggés kérdését veti fel. A további részletes vizsgálatokat célszerű lenne kiterjeszteni az endogám és exogám szakaszok által befolyásolt populációstruktúra ciklicitásának megfigyelésére. A BARTUCZ (1938) által számított termetbeli nemi differencia 11,14 cm, míg a közölt vizsgálatok alapján ez az érték 11,39 om. BREITINGER (1938) és BACH (1965) eljárásaival meghatározva a nemi különbség 7,55 cm; feltűnően alacsony. A férfiak termetének varianciája mindkét vizsgálatsorozat szerint meghaladja a nőkét, melynek magyarázatát a nők homogénebb struktúrájában is láthatjuk. Figyelemre méltó azonban az a jelenség, hogy BACH (1965) rekonstrukciós szisztémájával (a végtagcsontok méreteinek varianciájához képest) számított termetértékek varianciája meglepően alacsony, a variációterjedelem szűk. Ennek következtében a publikált és az újabb vizsgálatok varianciadifferenciája jelentős. E jelenség — amely az Árpádkori szériákra vonatkozóan is megerősíthető (SZATHMÄRY 1974) — a BACH (1965) féle eljárás kritikai felülvizsgálatának igényét veti fel. A problémát jól megvilágítja az is, hogy a két vizsgálatsorozat szerint a számított termetértékek szórásának differenciája a férfiak esetében minimális (0,21), a nők esetében ^viszont jelentős (1,14). A X. SZÁZADI NÉPESSÉG TERMETÉNEK MEGOSZLÁSA Először tekintsük át röviden a termetkategóriánkénti (MARTIN 1928) megoszlást. A publikált vizsgálatok összegzése szerint a X. századi férfiak között a kisközepes termetűek vannak a legnagyobb arányban (25,76%) képviselve (3. táblázat, 2/1. ábra). A népesség jelentős részét alkotják a közepes és a nagyközepes termetűek is. E három termetkategóriába tartozó egyének alkotják a vizsgált népesség legnagyobb részét (73,08%). Az új vizsgálat eredményei alapján viszont a magas termetűek nagy arányára mutathatunk rá (41,23%). A közölt vizsgálatok eredményeivel szemben a kisközepes és az alacsony termetű egyének aránya alacsony. (3. táblázat, 2/1

1. ábra.) A X—XI. és a X—

XII. századi temetők népességeire vonatkozóan a közölt vizsgálatok esetében a fentebb ismertetett kép lényegesen nem módosul. Az újabb vizsgálat eredményei alapján a magas termetűek aránya kisebb, s főként a nagyközepeseké nagyobb, mint azt a X. századi népesség esetében tapasztaltuk. (4. ábra, 4. táblázat.) Ez a jelenség rámutat arra a tendenciára, hogy az Árpád-korban a testmagasság csökkenésével kell számolni; ellentétben BARTUCZ (1938) véleményével, mely szerint a honfoglaláskortól kezdve a termetátlag fokozatosan emelkedik. A nők termetkategóriánkénti megoszlása a közölt vizsgálatok alapján lényeges hasonlóságot mutat a férfiakéval (3. táblázat, 3/1. ábra). A különbség mindössze ab191