A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Szathmáry László: Magyarország honfoglalás kori népességének termete
Ma általánosan elfogadott vélemény szerint a népesség térbeli és időbeli helyzetét veszik figyelembe. A választott módszert irodalmi hivatkozással közölni kell. Az individuális termetértékek közzététele az új szempontú vizsgálatok nélkülözhetetlen feltétele. Ha feldolgozásunkban több egyén termetét határoztuk meg egy népességen belül, érdemes a MARTIN (1928) által megadott termetkategóriákban az egyedi és a százalékos megoszlást feltüntetni, hogy az összehasonlítást e tekintetben is megtehessük.*" Mindezek után érthető, hogy a legteljesebb elemzést, így a legtöbb információt csak teljesen feltárt temetők alapján adhatunk, mert ilyen esetekben lehetőség nyílik az egyes embertani jellegek populációszintű összehasonlító vizsgálatára. A részleges temetőfeltárások, s ezek során az antropológiai leletek bármilyen szempontú szelekciója (be nem gyűjtése) a rekonstrukciós vizsgálatok különböző mértékű korlátait szabja. Jelen dolgozat közzétett embertani leletekre, valamint NEMESKÉRI János közöletlen anyagára támaszkodik (azon egyének esetében, ahol csak az individuális termetérték áll rendelkezésemre, a vizsgálatot csak a szakirodalomban közölt adatokhoz hasonló szempontok alapján végezhettem el). Mivel a feldolgozás szempontjait a termetrekonstrukció archeológiai és antropológiai feltételei döntően befolyásolják, az anyag és módszer adta problémákat ezek kapcsán érdemes áttekinteni. 1. A TEMETŐ ÉS AZ EGYÉN (ILL. A NÉPESSÉG) KRONOLÓGIAI MEGHATÁROZOTTSÁGA A X—XIII. századi temetők időrendi csoportosítását az 1. ábra tünteti fel. Ezek közül ebben a tanulmányban csak a X. századi temetők népessége kerül részletes feldolgozásra. (A X. században kezdődő és a XI., illetve a XII. században felhagyott temetők népességének struktúrája a hosszabb ideig tartó együttélés — viszonylagos endogámia — miatt a X. századiakétól eltérő. Erről ld.: SZATHMÁRY 1974.) Sajnos az antropológiai feldolgozásokkal párhuzamos régészeti munkák nagy része nem teszi elég világossá a temetők belső kronológiáját: a temetkezési rendet, s így ezen a téren kénytelenek vagyunk beérni olyan — kétségkívül részletesebb vizsgálatot igénylő — temetőkeltezéssel, mint például a négy évszázadot magába foglaló X— XIII. század. 2. AZ ANTROPOLÓGIAI LELETEK VIZSGÁLATA a) A vizsgált egyének életkora összehasonlító vizsgálatra minden 23 éves, illetve ennél idősebb egyén termetértékeit felhasználhatjuk, mert a termet felnőttkori változásaival nem jár együtt a végtagcsontok hosszméreteinek jelentős mértékű csökkenése avagy növekedése. Abban az esetben, ha az életkor nem kategóriával (Ad., Mat. ...), hanem egy számszerűen kifejezett intervallummal adott, a termet csak akkor használható fel a vizsgálatokihoz, ha az intervallum legalább 50%-a a felnőtt kor (Ad.) alsó határán (23 év) túl esik Így például annak az egyénnek a termete, akinek a megállapított életkora 20—25 év, a vizsgálati sorozatba beválasztható, mert a korára meghatározott intervallum 50%-a esik az aduitus korcsoportba. Ezzel szemben egy 20—24 éves korban elhalálozott egyén termetadatát összehasonlító vizsgálatunkhoz nem használhatjuk fel. b) A termetrekonstrukció módszerének megválasztásáról A testmagasság rekonstrukciójának sikere elsősorban attól függ, hogy a választott 188
