A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Erdész Sándor: Adatok a magyar kígyótisztelethez
Szalmavárosban a kigyóport pálinkába teszik, s ezt a pálinkát szívbetegekkel itatják meg. 77 A kígyó levét a beteg állatokkal is megitatják. Túrricsén élő csúszót tesznek egy üveg sós vízbe, amelyben a csúszó elpusztul. Ezt a „pecsenyevizet" a felfúvódott jószágba töltik bele. 78 Ugyancsak Túrricsén a Szent György-nap előtt csíptetővel meglógott csúszót kéményben megszárítják, majd a szárított csúszót disznóölés utáni szalonnalébe teszik. Időnként ebből a léből töltögetnek a jószágokba a vértályog megelőzése végett. 76 Göcsejben a Szent György-nap előtt fogott kígyót Szent György-nap virradóra egy edényben megfőzik, s a levét elteszik. Ez a lé a disznóbetegségek ellen „használatos". 8 « Felsőzsolcán a Szent György-nap előtt fogott kígyót megszárították, jól összetörték és korpába keverték. „Az a ló, akinek Szent György-nap előtti kígyót adtak, olyan szilaj lett, hogy nem vót ember, aki megfogta vóna." 81 Néhol a kígyópornak különös mágikus erőt tulajdonítanak. Nagyszalontán: „Mondják, hogy aki Szent György napján fogott kígyót megszárítva s megtörve valami italban megissza, minden állat nyelvén érteni fog." 82 Lónyán: „Aki csúszóvizet evett, az minden madárnak a nyelvét érti. 83 E két hiedelem közel áll a fehér kígyó húsa (AaTh 673) mesetípushoz, melynek tárgyalásával másutt foglalkoztunk. Ha a kígyóval való gyógyítást abból a szempontból nézzük, hogy a kígyót milyen betegségek gyógyítására tartják alkalmasnak, akkor láthatjuk, hogy a népi gyógyítók ezt a szert főleg két betegség ellen használják. A felsorolt 27 adait közül 11 esetben a köszvényes, reumás fájdalmak (csúz), 3 esetben a szembetegségek (vakság) gyógyításáról esik szó. A többi adatot egyelőre lényegtelennek tartjuk; három esetben közelebbről meg nem nevezett betegség, két esetben a torokfájás, s egy-egy esetben a hideglelés, heptika és szívbetegség gyógyításáról tesznek említést, s végül öt adat állatgyógyitásra vonatkozik. A kígyó, mint állati eredetű gyógyító anyag a népi gyógyászatban nem egyedülálló; békát, vakondot, sündisznót, a különféle madarakat és rovarokat ugyancsak felhasználják. Mégis, a népi gyógyászatban az állati eredetű orvosságok között a „kígyó" szerepel a leggyakrabban, annak ellenére, hogy a kígyó (vagy sikló) megszerzése sok üggyel-bajjal jár. Az itt mutatkozó és nyilvánvaló ellentmondás megértéséhez történeti forrásokra, összehasonlító anyagra kell támaszkodnunk. A görög mitológia Apollón fiát, Aszklepioszt gyógyító istenként tartotta számon. A görög szobrászművészetben Aszklepioszt állva, vagy trónon ülve ábrázolták, botra tekerődző kígyóval. A kígyót különös gyógyító erővel bíró lénynek tekintették. Az aszklépiádák, a sajátos orvosi szervezetbe tartozó papok a kígyót betegséggel kapcsolatos jóslásra és útbaigazításra használták fel. 8 * Ismeretes, hogy a rómaiak nemcsak a hellén műveltséget, hanem az isteneket is átvették a görögöktől. Azzal, hogy a Sibylla-könyvek (azaz a szentnek tartott, görög verses jósló versek) őrzésére görög papi testületet rendeltek, a római államvallás egyszerre kaput nyitott a görög isteneknek.85 A kígyó, a hozzá fűzött felfogás szerint mágikus betegségűző és gyógyító feladatot lát el. A görög és római mitológia tanúsága alapján a kígyó betegségűző szerepét kell elsődlegesnek tartanunk. A középkorban a kígyóval való gyógyítás mellett, a betegség távoltartására is nagy súlyt fektettek; a kígyókövet és a kígyóbőrt amulettként is általánosan használták. Szendrey Zsigmond írja, hogy a magyar nép a Szent György-nap előtt fogott kígyót és gyíkot gonosz- és betegségtávoltartó állatnak tartja. A kígyó antidémonikus állat, s a vedlése miatt az örök élet és ifjúság szimbóluma. A kígyó alakú karkötőt vagy gyűrűt gonosztávoltartó amulettként viselik.86 Mindezek azt mutatják, hogy a kígyó betegségűző, -gyógyító kultusza a római birodalom hanyatlásával sem szűnt meg, hanem különböző formában nJind a mai napig is fennmaradt. 166
