A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Erdész Sándor: Adatok a magyar kígyótisztelethez
5. A KÍGYÓMARÁS GYÓGYÍTÁSA Hazánkban a viperakígyók családjában két mérges kígyófaj él: a homoki vipera és a béri pajzskígyó. 87 Mindkét faj harapása veszélyes, sőt halálos is lehet. A népi gyógyászatban a kígyómarás orvoslása egyrészt tapasztalaton, másrészt misztikus varázslaton alapul. Az orvostudomány ma már rendelkezik a kígyóméreg megfelelő ellenszérumával. A kígyómarás népi gyógymódjai között elsőnek egy XVIII. századból származó, régi paraszti háziorvosságok jegyzékéről kell megemlékeznünk. E szerint a kendermagot fehér borban kell megfőzni és az ebben áztatott ruhával a sebet kötözgetni, vagy pedig az összetört földi bodzát kell a sebre helyezni. 88 A szegedi boszorkányperekben) többek között arról esik szó, hogy az ökörfarkú fű (verbascum tapsus) levének itatása „a kígyóharapásnál is jó". 89 Egy kolozsvári orvosságos könyv (1761) — abban az időben nem szokatlan — javaslata szerint kígyómarás esetén: „Vedd akkor mindjárt a magad vizeleiét és melegen idd meg, semmi bajod nem lészen." 90 A kígyómarás mágikus gyógyítása is a legkülönbözőképpen történik. Pusztinai (Moldva) adat szerint akit a kígyó megmar, annak mielőbb innia kell. „Mert ha a kígyó iszik előbb, akkor az ember napszentülte után meghal. Ha az ember iszik előbb, akkor a kígyó pusztul el." 91 Gajcsánán (Moldva) a kígyómarta sebet „magyarobotval megnyomogassák". 9 2 A mogyorófának, mint erre már utaltunk, kultikus szerepe van. Egy eléggé ismert magyar közmondás szerint „a kutyaharapást szőrével gyógyítják"! Ügy látszik, hogy ez a felfogás a kígyóharapásra is vonatkozik. Az említett kolozsvári orvosságos könyvben olvashatjuk, hogy „A mely kígyó megmar, annak vágd le a fejét s törd össze foghagymával és frissiben kösd reá s hadd álljon a seben két, három nap, ha megdagad is, elmúlik és meggyógyul." 93 Adataink azt mutatják, hogy hazánkban a kígyómarás gyógyításának kérdésében nem alakult ki egy hagyományos gyógyító eljárás; egy egységes, tapasztalatra támaszkodó parasztorvosi szemléletmód. Ha tekintetbe vesszük, hogy nálunk a vipera igen ritka kígyófaj, s ebből következően a kígyómarás is csak elvétve fordulhat elő, természetes, hogy a népi gyógyítók a kígyóharapást egymástól függetlenül, mindenütt másképpen gyógyítják. 6. KÍGYÓFŰ Nemcsak a kígyónak, hanem a kígyó által érintett, vagy a kígyóra emlékeztető növénynek is varázserőt tulajdonítanak. A kígyófű, illetve a kígyóharapta fű a népi gyógyászatban eléggé ismert sebforrasztó orvosság. Ruszkovics István „A juhász, aki a kígyók füvébe harapott" című meséje arról szól, hogy ősszel egy juhász — a kígyókat utánozva — beleharapott a kígyók füvébe, amelytől tavaszig tartó álom jött a szemére. 94 A nép ugyanis azt tartja, hogy a kígyók a tél beállta előtt a kígyófű evése miatt kényszerülnek a földbe bújni. Lónyán a csúszóharapta fű lándzsa alakú levelét teszik a sebre.95 Egy Csongrád megyei boszorkányperben (1750 körül) a vádlott disznóálla zsírját és kígyó harapta füvet vett magához és ezt kötözte egy legény (késsel megsebzett) lábára. 9 ^ Kömörön a hideglelést kígyó harapta gazzal gyógyítják. A növényt megtörik és teának megfőzik, vagy kinyomják a levét és „egy kis italba" téve megisszák. 9 ' A kígyófű, irodalmi nevén kígyótárnics (Gentiana cruciata) az erdős, cserjés helyeket kedveli. 98 Ezt a növényt egyes vidékeken a nép nemcsak kígyó harapta fűnek, hanem Szent László füvének is nevezi, 99 s ezáltal a kígyófű — az ugyancsak gyógyítással kapcsolatos — „Szent László füve mondakör"-rel is szorosan összefügg. Meg kell említenünk, hogy Czuczor—Fogarasi a hollőláb útifüvet (plantago coronopifoüa),ioo Tikos pedig a görhefüvet (Inula britannica) nevezi kígyófűnek.mi 167
