A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Novák László: A hagyományos paraszti gazdálkodás és a teherfhordás kapcsolata

útközben — ha egy-két napot vett is igénybe az út — lehetett legeltetni. A vásárhelyhez közel eső falvakból — Nyírbátorba is — az asszonyok gyalog mentek a vásárba, piacra. Ha terményeket vittek a vásárba, akkor a távolságnak és a mennyiségnek megfelelően a teherhordás módja is megváltozott. Nyírbátorból az ötven kilométerre fekvő Debrecenbe szekéren szállították a kolompért nagyobb mennyiségben. A nyírbátori csütörtöki vásárra a terményt kosárba téve batyuzták, mivel hosszabb ideig kézben cipelni megerőltető lett volna. Nyírbátorban a vásár, a piac megközelítése rövidebb távolságon, kevesebb idő alatt történik. A kisiebb mennyiségű árut kosárba pakolva kézben cipelik. A másik jelentős vonzásközpont Máriapócs. Jellege nem a gazdasági viszonyok alakulásának következménye, hanem mint egyházi búcsújáróhely funkcionál. A könynyező Máriához jönnek а gyógyulást és lelki megnyugvást remélő emberek. A basiliták megjelenése óta zarándokhely, erről már Fényes Elek is megemlékezik 1851ben.29 Május elsejétől novemiber nyolcadikáig jönnek a környező falvakból és a távolabbi vidékekről az emberek. Minden vasárnap búcsú, de a legnagyobb méretű búcsújárás augusztus 15-ére és szeptember nyolcadikára esik, amikor a távolabbi községek római és görög katolikus népessége prosecióval érkezik Máriapócsra.30 A szomszédos községek lakód egy nap alatt megjárják Máriapócsot, de a messzebbről érkező búcsújáró menetben az emberek több napot is eltöltötték gyaloglással. Századunk első évtizedeiben még Munkács vidékéről, s az északi területekről is érkeztek gyalog emberek. A menetet egy ekhós szekér kísérte, amelyen a papi segédeszközök és az egyházi zászlók foglaltak helyet. A búcsújárás fontos esemény volt a falusi emberek számára, mert a búcsúban más vidékekről érkezettekkel is elbeszélgethették. Különösen a fiatalok várták nagyon a búcsút, ahol szórakozásra is bőven jutott idő. Régebben a férfiak az oldalukra akasztott tarisznyában, az asszonyok karoskosárban vagy batyuiban — a távolabbról érkezők — cipelték az élelmet magukkal. Ma már gyalog ritkán jönnek Máriapócsra: vonattal, autóbusszal, személygépkocsivafl, motorkerékpárral, kerékpárral, esetenként stráfkocsival vagy szekéren érkeznek. Az élelmet is szatyrokban hozzák, ritkábban — inkább az idősebbek — karoskosárban. A közlekedőeszközök módosították a búcsúba járás csoportos jellegét — évente egy-két processzió érkezik —, és változást idézett elő a teherhordó eszközök használatában is, mert az utazási idő jelentősen lecsökkent és kevesebb élelmiszert kellett magukkal cipelni. ÖSSZEGEZÉS: A dolgozatban azokat a teherhordási folyamatokat kísértem figyelemmel, amelyek a gazdasági tevékenységhez, és egy közösség társadalmi életéhez kapcsolódnak. A folyamatok mellett kitértem az egyes teherhordó eszközökre és azok funkcionálására. A teherhordó eszközök a közlekedés, mozgás alkalmával elevenednek meg. A munkaeszközöket, az ételhordó eszközöket, a terményeket, rakományokat részben gyalogosan cipelik, résziben az állatok erejét felhasználva székéren szállítják. A teherhordás különböző távolságú helyek között történik: központi helyzetű a lakóház és a telek. Innen indulnak az emberek elvégezni a határbeli, falun belüli munkájukat, de innen indulnak el a településen kívüli helyekre is. A teherhordó eszközök ebben a térbeni mozgásban funkcionálnak. Ezek az eszközök, tárgyak időben is változnak. Az egyes mezőgazdasági munkáknak megfelelően — az esztendő keresztmetszetében — cserélődnek (pl. a határban a saroglyát szőlőtrágyázáskor, a rudashordórudakat a szénakaszálás idején, a vesszőkosairakat betakarításkor használják), de ugyanakkor az agrotechnika fejlődése is kihat a teherhordó eszközök változására. Ez a fejlődés játszott közre a kasornya és cserépszilke használatának visszaszorulásá102