A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Csallány Géza: Die übernatürlichen Wesen der schwäbischen Glaubenswelt im Dorfe Vállaj

Halott szelemé. Vout egy lány. Anak egy kedves szeretőüje. Ez a fin odavolt, és meghalt. A lány meg csak sirata. — Csak látnám még egyszer. . . Egy éijel eljöt a katona, és megverte az ablakot. A lány kiáltót: — Ki az? — Én vagyok, én jötem! Nagyon hoszu utat kelet, megteni miatad, mert nem hagytál beként. A lány felkelt, és az ablakhoz ment. Kinyitota az ablakot. A fin azt mondta: — Fárat vagyok, nézd meg, hogy izadok. A fin megfogta a lány kezét, és a fiúnak lóukeze vout. A lány kezét a fiu a kebelébe tete. Szőrös volt, mint a lú. A lány megijet. — Nekem meni kel, rövid az idő. — mondja a fiu — Holnap este megint jövök, akor jösz velem. — En megyek akárhová veled. Másnap jöt tizenegykor a fiu. Kopogót az ablakon. A lány napal már öszepakolt. Mikor a fiu kopogtatót: — Már megyek — mondta. Elindultak keten, és mentek. Szépen sütőt a holdvilág. Azt mondta a fiu: — Jaj de szépen süt a hold, egy eleven meg egy hónt, nem félsz róuzsám? — Nem féilek. Megint mentek továb. A fiu megint mondta. Háromszor mondta. Harmadikszor a temetőkapunál. A lány nem akart bemeni, de muszáj volt neki. A sir nyitva vóut. A fiu ekor mondta: — Most ugorjál a sirba! — Nem tudom hogy kel, ugorj előbb te! Ugrót, és megkapta a lány ruháját. Akor az, a darab kiéget. A lány elszalat. Világot látót. Egy házhoz ért. Ott halót volt a másik szobában. Ott vout egy falazott spór, és a hátuljára ült. Adig ült ot, a legény már az ablaknál volt. — Te hótt, ad ki az elevent! A halott kezdet felülni. A lány nagyon megijet. Tizenketőüt ütőt az óura. A hót viszaeset a helyére, a kinti meg eltűnt. A lány kiment és szálat haza. Lefeküt az ágyba, és regeiig halva volt. ** C.5. In välaier braiháuz ist эп höufrixtr ksäi. Un do ist r mit эт khatöliswr her gut ksäi. Un dr höufrixtr ist ю khalvínö ksäi. Un tö ist r houfrixtr stärk krank vár». Un dr her hát d» ksäit gega, er hat rext ven n bajxt» tet und späiz» und dan vér v sra leixtö, un det tét v ksund vero. Un do t dr houfrixtr ist v gláugüt auf dr her, val zi zen guat khamrät» ksäi. Un to hám tsi, hát r bäixtüt, und spizü. Un der ist stikvirti ksäi un de host. Un tö ist ar höufrixtör kstörb». Un da tr kui» rüv khet. Un dt r ävei vidr tsrukhumw vi goaisto. 12* 179