A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Csallány Géza: Die übernatürlichen Wesen der schwäbischen Glaubenswelt im Dorfe Vállaj

Ün den ist r äm»l in vintr ura» fira so am» khum», den um» fir, send sül»r fon d»r sül» khumö und den homts si §a di» khum». Un do hám tsi am» ksri»: — Dr höufrixtr khumt! Dr houfrixtr khumt! Un den ist r khum» un näi des bräihauz, un der hát äll»s riimgvorf», riimksläg», und stil umäägvorf» und dar tis áufgvorf» und hát эг zö krumplwt un rumplüt un da zö tä. Un tö zind so äle näus» diw m háuz, niemrcrt ni hát trau»t in» vön». Un do ist r äv»i tsrukhum» un do zin fil her» khum», goaiätl» hiher». Un tö hon tsi vag» nä da hir t'ir und » gross truh» nauf tä f der vag». Un den zend zi hindr kständ» baim vág» rum vei drum und den hám tsi äfäg» biet». Нот tsi drej teg tag un näxt, tag un näx biet»t. As diüna her» zend so zö mat voar», de honi tsi ne it a mal stä khen». Un den ist r »mal ráuskhom» fon der»n brejhauz, un den naufkinkt auf de» vag» und rabkiukt of de» vägo und i truh» at r it iukt. Un do ist »mái r näiigagw und krumplet und pumplöt im»; im do »mái ist r khom», raufkiukt of der väg», un do ist r dox »mal náikmkt i der truh», и da m tsi ksvind dr tekl ufasläg» und trux» tsuagslos», da t» it rauskhen», un da nt si fir ros näitä. Un do hám ta di fiar ros it nausbräxt. Un to m tsi zeks» naita. Un do dizerb ham za ä it furpräxt. Ham tsi äxta näitä, na u diderla hám tsi spet knom». Da n tsi näbgnom» i di läpis, di det ist im laut» — lauta väsr ksäi, un do m tsi det trux» näbgnom» un nauftä of da väs»r, un do honi tsi trux» stös», un d ats trux» ä gfäg», svim», na u dö ist эг äl» veil» dek ksäi. Den ist r numr tsrukkhum» is bräihauz. Läita hóm zi so zö» kfirxt so i doarf kläjt, do ven zi »má hát fuknom» khet, un do hát v niem»t nat kfiarxt. A houfrichtr szelemé. A breihauzban történt a houfrichterel, aki jóba volt a katolikus papai. Református vout. Oszt beteg let. A katolikus pap rábeszelte őt, hogy gyónjon és áldozón. Ráhalgatot. Meg is halt. Mindig viszajöt, már délután négykor. Az iskolás gyerekek már kiáltoták: — Houfrichtr khumt! Mindig bement a breihauzba, és csörömpölt. Vert ide-oda. Mindenki elmenekült onan. Álitotak szekeret az ajtou elé, és egy nagy ládát tétek a szekéré, hogy beleugorjon. Jötek sok papok, és imádkoztak, hogy beleugorjon a ládába. T)e be nem ugrót. Egyszercsak beleugrot. Akor becsukták. Bent dörömbölt. Befogtak akor négy lovat, hogy elviszik a nagy vizre. A négy ló nem birta. Akor hat lovat fogtak be. Csak mozditoták. Nyolc louval aztán elviték Vállaj melé, a lápra. Ot letetek. Azóuta nem jöt. És ott láták a vizből egy tízes nyelvet. * *