A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)
Csallány Dezső: Rovásírásos emlékek a Kárpát-medencében
A székelyek rovásírásáról, a krónikás adatokon kívül (ld. 2. sz. jegyzetet), csak a XV. századtól kezdve, mint székely-magyar rovásírás, tudunk. 4 A jobbról balra való pogány írás: a ladánybenei Árpád-kori gyűrű rovásfeliratán jelentkezik (,,idis Maszparis sámánás" alakban, ,Maszpar uré, sámáné'). 5 Az 1000-ből eredő forrásadat rovásírásos vonatkozásai, a rovásemlékek alapján helytállóak. II. Szilveszter pápa uralkodása 999—1003. évre esik. Domonkos esztergomi érsek 998-tól működött és 1001-ben lett I. István alkancellárja. A kun rovásírás nem a tatárjárás után betelepült török nyelvű kun népre vonatkozik, akiknek még rovásemlékeit sem ismerjük, hanem Árpád néjiének 896-os honfoglalásakor beköltöző török nyelvű kun ~ hun népességre. Anonymus, a honfoglalás korából „hét kun vezérnek" török névsorát őrizte meg: Ed, Edumen, Etu, Bunger páter Borsv, Ousad páter Vrsuuru, В0Ф1 а Вгисза nemből, Hetei páter Oluptulma. 6 2. A békési X. századi rovásjel Békés-Povádon, X. szádadban induló, ÍJ. Béla (1131 — 1141) és I. Endre (1046- 1060) érmeivel datált Árpád-kori temetőt tártak fel (151 sír). A 45. számú lovassírban, a honfoglaláskori jellegű mellékletek közt, csontíj 5 lemezét tárták fel (i. m. XVI. t. 1 — 8). Az íjvég-lemezek egyikén (i. m. XVII. t. 1), és a markolatlemezen (i. tn. XVII. t. 2) rovásjelet találtak azonos formában (i. m. 36. ábra a, b). 7 A szerző a jelet vogul és osztják tamgákkal, kézjegyekkel, nemzetségi jelekkel vetette össze. Kétségtelenül igaz, hogy a vitézt ősi pogány szertartás szerint, a honfoglalók jellegzetes tárgyaival együtt temették el. 8 De a rovásjel kapcsolatainak ugor körben való keresése téves irányú volt. Egyedül az endzsei kőemlék azonos rovásjele volt helytálló (i. m. 41. ábra). 9 Rokon jellegű az orkhoni török rovásfeliratok egyik ligatúrája (26. kép 6). 10 A békésivel azonos rovásjelet ismerünk a kumarai (a Kaukázustól É-ra) egyik török rovásfeliraton : n Á fentiekből kiderül, hogy a békési honfoglaló íjcsont rovásjele tisztán török népek környezetében volt használatos. A békési X —XI. századi hivatkozott temető népe, kultúrája, írása: Árpád népének hagyatékát és írását őrizte meg, török eredetével és összefüggéseivel együtt. A kuniarai rovásjelen (26. kép 4) túl, számos 4 /Sebestyén Gyula, A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest, 1915, 173 p. — Németh Gyula, A magyar rovásírás. Budapest, 1934. 32 p. — Cmllány Dezső, A székely-magyar rovásírás emlékei. Die Denkmäler der szeklerisch-ungarischen Kerbschrift: A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, III. 1960 (1963), 39—135. 5 A 3. sz. jegyzet, 298-299. 6 Németh Gyula, A honfoglaló magyarság kialakulása. Budapest, 1930, 238 — 241. 7 Dienes István, Nemzetségjegy (tamga) a békési honfoglaláskori íjcsonton: Folia Archaeologica, XIV. 1962, 95-109. * Uo., 97. y Fehér Géza, A bolgár-török műveltség emlékei és magyar őstörténeti vonatkozásaik: Arch. Hung. VII. 1931, 117- 123. 75. kép. - Fehér G., A bolgár-törökök szerepe és műveltsége. Budapest 1940, 38-40, XXI. t. 10 Jalát Jelcin, A grammar of Orkhon turkic: Indiana University, 1968, 28. lap, 12. jegyzet. 11 A. M. Scerbafc (Leningrad), Les inscriptions inconnues sur les pierres de Khumara (au Caucase du Nord) et le probleme de l'alphabet runique des Turcs occidentaux: Acta Orientálja, 15 (1962) 284., fig. 2. 130