A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz

íme, ismét útnak indítom másnap ezen levelet, ha úgy nem járnék evvel is. Három alakban küldöm a verseket, válasszátok, a mellyik jobban tetszik: óhajtom nyerje meg tetszéstöket, igyekeztem meglehetőst írni, de barátom, nekem, ki megboldogult kedves mátkádat nem ösmertem, körülményei, viszonyai előttem idegenek, szüleit, testvérét sat. szinte nem ösmerem: nagy baj sikeresen írni. Óhajtom, hogy valamelyiket használhassátok; óhajtom továbbá szivemből, hogy vigasztaljon meg az isten, s igen nagy veszteséged fájdalmát jótékonyan enyhítse meg! igaz barátod Tompa

57 Tompa ezen leveléből megállapíthatjuk, hogy Tompa összesen három levelet írt Doboz ynak, és sorrendben a második levélben küldte el először a sírverset. Az időpontok egybevetéséből pedig a vers keltezést idejét is meg tudjuk határozni, legalábbis, ami az esztendőt illeti.

58 Ahhoz nem fér kétség, hogy Tompa az első levelet közvetlenül 1846. karácsonya előtt írta. Másik ismert levelében azt közli barátjával, hogy a kért verset harmadnapra elkészítette, s a karácsonyi legátustól el is küldte. A sírvers keletkezésének ideje tehát feltétlenül 1846 volt, jóllehet, az csak a következő év első hónapjában jutott el Dobozyhoz. Tompa, mint leveléből kitűnik, három változatban készítette el a verset, hogy a legmegfelelőbbet válasszák ki. Gulyás József, aki e sírvers-változatokat 1932-ben közzétette, azt írja, hogy a költő négyféle változatban küldte el Dobozy Ferencnek a sírverset, s közli is az alábbi négy változatot: 1. változat: Sárga gyopár fedj bé: zöld rozmarin ága hajolj rám! Bús sírom hantján, nyílj ki fehér liliom! Hű mátkám! a gyopár szív-búdat; rozmarin, édes Szülők! az eleven kínotokat jegyezi. Én vagyok a liliom, sírnak halavány liliomja ! Szűz koszorús fővel, mennynek arája levek ! 2. változat: Sárga gyopár fedj bé; bús rozmarin ága hajolj rám! Sírom hantjainál, nyílj ki fehér liliom! Hű jegyesem! mellytől elsáppada arczod utánam: Bánatodat híven jegyzi a sárga gyopár ! Oh kedves szüleim ! sírom két összeboruló Rozmarinága ! virág nem nyílik élteteken! Én vagyok a liliom, sírok halovány liliomja, Szűz koszorús fővel mennynek arája levek! 57 Tompa Mihály levele Dobozy Ferencnek, 1847. január 16. TML, I. k. 50. sz. levél. 58 Gulyás József a vers keletkezési idejére a következőképpen utal: „egyszer Tompa egy barátja kérésére sírfeliratok írásával is próbálkozott- 1846-h&r\, illetve 1847-Ъеп," — tehát a keletkezési év megítélésében bizonytalan. L. Gulyás József: Tompa Mihály sírversei egy barátja arájának sírkövére. Irodalomtörténeti Közlemények, 1932. 411—413. o. — Tompa Mihály Összes Müvei 1942. évi Parnassus-sorozatbeli kiadása az 1847. évi versek végén közli a sírverseket; ezeknek a szövege azonban nem egyezik pontosan a Gulyás által közölt szöveggel. 246