A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz

ADALÉKOK TOMPA MIHÁLY SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI KAPCSOLATAIHOZ A SZABOLCS-SZATMÁRBA VEZETŐ UTAK Tompa Mihálynak 1967-ben születése 150. és 1968-ban halála 100. évfordulóját ünnepeljük. Az ünnepi megemlékezések sorában azokról a kapcsolatokról és emlékekről szeretnénk dolgozatunkban szólni, amelyek Tompát megyénkhez, Szabolcs-Szatmárhoz fűzték. A sárospataki főiskolából indultak azok az utak, amelyek Szabolcsba vezették a költőt. Közülük az egyiket iskoláztatásának körülményei, a másikat a barátok jelentették. Tompa szegény sorsú foltozóvarga gyermeke volt. Midőn apja 1822-ben özvegységre jutott, az akkor öt éves Mihályt az apai nagyszülők vették magukhoz. Mintegy tíz esztendőt töltött az igrici kis parasztházban, családi környezetben ugyan, de híján az anyai szeretetnek, a családi melegségnek, ami pedig nagyon hiányzott az érzékeny lelkű gyermeknek. Miközben a falusi iskolát végezte, egyre többet segédkezett nagyapjának ós nagybátyjainak a mezei munkában, s úgy látszott, hogy az iskolából kikerülve végleg az eke mellé áll. Már tizennégy éves volt, midőn a sárospataki főiskoláról új tanító került Igricibe, Bihari György. A helyi szokás szerint Tompa a hasonló korú suhancfiúkkal együtt apró házi szolgálatokat végzett Bihari Györgynek, aki ilyenkor beszédbe elegyedett vele. A fiatal tanítónak hamarosan feltűnt a fiú értelme s igyekezett meggyőzni a nagyszülőket arról, hogy unokájuknak tovább kell tanulnia. Azok a beleegyezésükön kívül nemigen tudtak neki egyebet adni, de a kor szokása segítségére jött. Beajánlotta Bihari szolgadiáknak a falu két földesurának fiai mellé. így történt, hogy 1832. november 17-én bejegyezték nevét a sárospataki gimnázium első osztályos tanulóinak névsorába. Esztendőkön át szolgadiákként tanult, tehát iskolai munkája mellett a lakás és élelem fejében kiszolgálta a birtokosfiúkat. Később, mikor a gimnáziumi osztályok elvégzése után az akadémiai tagozatra került, az iskolai szabályzat értelmében nem lehetett to\ább szolgadiák. Ettől kezdve a különböző birtokos családok fiainak instruktoraként teremtette elő tanulása költségeit. Többek között 1841-ben Jármy Lajos laskodi földbirtokos fiának is nevelője volt, és a szünidőt tanítványával együtt Laskodon, ebben a kis szabolcsi faluban töltötte. Itt ismerkedett meg pataki diáktársának, a Jármyakkal rokon Böszörményi Károlynak a húgával, Katalinnal, aki iránt szenvedélyes szerelemre lobbant. A mélyről fakadt és egész lényét betöltő szenvedélyből azonban nem lett házasság, csupán néhány vers ós egy egész életre szóló, a boldog ifjúkort idéző kedves — bús emlék. Nemcsak tanítványai, hanem barátai révén is eljutott Tompa Szabolcsba. Az ide vezető baráti kapcsolatok is a pataki főiskolán szövődtek. Tompa aktívan részt vett az iskola önképzőkörének életében. Az 1832-ben Nyelvmivi Társaság néven alakult egyesület később Szépműegyletre, majd önképző Társulatra változott, de mindenkor az írással foglalkozó, 15* 227