A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Sz. Muraközi Ágota: A magyar parasztfestők és a népművészet viszonya
PARASZTRAJZOLÓK, PARASZTFESTŐK A parasztfestők között kell megemlékeznünk a parasztrajzolókról, akik a leghívebben őrizték meg a hagyományos paraszti élet kollektív szellemét, annak ellenére, hogy alkotásaik már önálló rajzok, eltérnek a népművészet megnyilatkozási formáitól. Ezek a parasztrajzolók — a ma is rajzolgató asszonyok, a galgamácsai Dudás Juli, Vankó Margit — egyenes leszármazottai a búcsúversek, köszöntők lapjait illusztráló, a szűcshímzéseket előrajzoló, a cifra pitvarokat pingáló művészkedő parasztoknak. A hagyományos kultúrában a mindennapi használati tárgyak köréből kiemelkedtek az ünnepi rendeltetésű díszes darabok. Itt az egyén alkotása a közösség ízlését, igényét a mindenki által elfogadott normákat fejezte ki, azaz a hagyományos mintakincset használta fel, akár geometrikus, vagy növényi ornamentikát alkalmazott, akár emberábrázolást, ellenben a parasztrajzoló már felfedezi az önálló rajz értékét. A díszített tárgyakon mindig az emberalak került a főhelyre, az alkotó számára az ember és a vele kapcsolatos történet megörökítése vált fontossá, ugyanez a szemlélet jutott érvényre a parasztrajzoknál. Az ábrázolás elszakadt a használati tárgytól és önálló műalkotás formájában kelt új életre. A parasztrajzolók nem szakítottak a paraszti életformával, mint az őstehetségekként felfedezett parasztfestők többsége. 24 Számukra a művészkedés ideje továbbra is az ünnep maradt, mint hajdan a parasztművészet korszakában. A parasztrajzolókat ösztönös erők sarkallják az alkotásra, azonban témáikat tudatosan választják az ünnepi szokások, a néphagyományok, kultuszok köréből. (Gyakran festenek külső ösztönzés hatására, egy-egy etnográfus megbízását teljesítve örökítik meg a régi paraszti élet mozzanatait.) A rajzoláshoz egyszerű eszközöket, a háznál található csomagolópapírt, rajzlapot és könnyen, olcsón beszerezhető vízfestéket, színes ceruzát használnak fel, az olaj-technika elsajátításáig nem jutottak el. Dudás Júlia (XXVIII. t. 1) fantáziáját a kultikus szokások, babonák világa ragadta meg első sorban. Vankó Margit az ,,író" asszonyok aprólékos gondosságával rajzolja a különböző évszakok gazdasági munkáit. 25 Az őstehetségek között fedezték fel Aradi Zsófiát a 30-as években. Az idős parasztasszonyt, mint falfestőt mutatták be — alkotásai határesetet képeznek a népművészet és a parasztfestészet között —. Csomagoló papírra festett színes képei még sokat megőriztek a hagyományos mintakincsből, figuráit gazdag virágmotívumokkal vette körül. A növényi ornamensek, mint tér24 Muraközi Ágota: Gajdos János geszterédi parasztfestő Jósa András Múzeum Füzetei 4. 1968. 25 Pl. Dudás Júlia: „Révülő tudósasszony", „Táltosok fehér ós fekete bikaalakjában való viaskodása", „Harmatszedés" papír akv. Vankó Margit: „Fonó", „Aratás" papír, színes ceruza. A Néprajzi Múzeum részére Grönyei Sándor és Ács Lipót gyűjtött parasztrajzokat, — legtöbb rajz Galgamácsáról és Öcsényből való. A jelzett rajzok között szerepel még Abró Judith, Korsós Erzsébet, Paprika Sári, Zsigri Manci stb. kezemunkája. L. még: Újváry Zoltán: Argirus és Tündér Ilona vásári festményen Ethn. LXXXIV. (1963) 109—-110. Moldován Domokos: Parasztrajzok — parasztrajzolók Magyarországon. Valóság. 1966. szept. 81—88. Magyar naiv művészek 1967. katalógus Székesfehérvár. 13 Évkönyv i9a
