A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Sz. Muraközi Ágota: A magyar parasztfestők és a népművészet viszonya

képük a faluhoz köti őket éppúgy, mint a népi írókat. A parasztfestők nem jutnak el a tudatos alkotói hitvallás olyan szintjére, mint a népi írók; ösztönösen alkotnak, s legtöbbjük meg is marad ezen az alkotói szinten. Értetlenül fogadják őket, támadás ós dicséret hangja mellett a népi írók igaz, csöndes szavú méltánylása kíséri szereplésüket. Szabó Pál írja az őstehetségek első kiállítása kapcsán 1934-ben: „Nem az a falu van itt, amelyet Budapestnek a magyar föld kultúrájának éhes közönsége várt. Amelyik falu itt van, nem a ráérő idejét, nem a dús vacsorák után megterhelt álmát, nem az egymásra halmozódó vasárnapok léha kurjantásait hozta el magával ide, hanem igenis elhozta a föld felhasított húsának kétségbeejtő vonaglását, elhozta az annyiszor megrugdalt parasztlélek jaját, hozta rég elmúlt századok tengernyi keserűségét, bűbájos nászi csókját, szemérmes istenimádást és mindazt, ami örökké ősi, embert, földhöz, fűhöz, asszonyhoz köti.

8 Az őstehetségek patrónusa Bálint Jenő művészeti kritikus lett, aki nagyszabású gyűjtési akcióba kezdett. Elsőnek az uszodi földműves Benedek Pétert mutatta be a nagyközönségnek 1923-ban Budapesten az Alkotás művészházban. Ekkorra már feledésbe merült Bohacsek Ede alakja (1889— 1915), akinek tehetségét igen nagyra értékelték a Kassák folyóirata a Tett és a Ma köré csoportosuló művészek. Egyszerű előadásmódja, csöndes mély lírája Henri Rousseauéval rokon lelki rétegekből táplálkozott. 1917-ben emlékkiállítást rendeztek műveiből a Ma kiállítóhelységében. Benedek Péter alkotásai a paraszti élet mindennapjairól, ünnepeiről vallottak az egyszerűség, az őszinteség olyan fokú hitelével, amely új, addig ismeretlen sugárzásával felkeltette a kritikusok és a nagyközönség figyelmét. A szakemberek többsége idegenül, értetlenül állt a jelenség előtt: Mi indíthatott egy földmívest arra, hogy az ekeszarvát ecsetre cserélje fel? Miben gyökerezik ez a művészet ? Vannak-e egyáltalán esztétikai megközelítési lehetőségek ennek a produktumnak a magyarázásához, felismeréséhez ? Bálint Aladár a Nyugat kritikusa lelkesedik Benedek Péter képei láttán, de helytelen következtetésekre jut: „Fia ő is olyan egészséges idegzetű ember és a testfelépítettsége is normális, mint a falubeli gazdák, zsellérek legtöbbje, nem fog ceruzát a kezébe, hogy mindent lerajzoljon, amit meglát."

9 Tersánszky magyarázata sem alkalmas e művészet születésének indoklására: „Megtetszett neki valaha a pótkávés skatulyák v. kalendáriumok tarka képe, majd később holmi giccsmetszetek mázolmányai, amiket óriásoknak fogadott el és utánozni akart. Ezt teszi most is és remeket alkot."

10 Benedek Péter első kiállítását 1928 őszén újabb követi a Nemzeti Szalonban, majd 1929-ben a bécsi Kunstlerhaus-ban. Bálint Jenő könyvet ír róla, buzgólkodása nyomán lázas igyekezettel kutatják az ország minden részén a paraszti alkotókat. A Reggel с lap — Bálint Jenő szerkeszti — képesriportokban számol be a felfedezettekről. A szerkesztőségben ládaszámra gyűlnek a képek és a szobrok. Hosszas válogatás után, mintegy 200 kép, szobor és népművészeti tárgy került a nagyközönség elé Bálint Jenő rendezésében az őstehetségek 1934-es első kiállításán. A sajtó óriási hírverése nyomán nagy tömeg gyűlt össze 8 Szabó Pál: Parasztművészek. A Reggel 1934. szept. 10. 10. 9 Bálint Aladár: Benedek Péter. Nyugat XVI. 1923 710. ю Tersánszky J. Jenő: Benedek Péter festőművész. Nyugat XVII. 1924. 690. 186