A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Gunda Béla: Néprajz és népművelés

NÉPRAJZ ÉS NÉPMŰVELÉS Minden korszakban megvolt és megvan a tudományok sajátságos feladata. Hazánkban, a szocialista építés korszakában pártunk, államunk ós a különböző intézmények, népművelési szervek arra törekednek, hogy a társadalom- ós a természettudományok eredményei, a marxizmus-leninizmus ideológiájának tanításai minél eredményesebben eljussanak a dolgozó nép széles rétegéhez, alakítsák, formálják gondolkodását, mélyítsék tudását. A tudás, a műveltség elősegíti egyéni törekvéseink, céljaink elérését, és emeli a társadalom egészének jólétét is. A tudományok eredményei különbözőképpen jutnak el a társadalom vérkeringésébe. A fizikai laboratóriumokban folyó kutatások eredményeit villany, rádió, televízió formájában kapja meg a falvak népe. A kémiai kutatások gyakran hosszú évekig tartó munkájának eredménye egy-egy gyógyszer és növényvédő vegyszer. A lélektani vizsgálódások eredményei ott tükröződnek a falusi iskola tanítási módszerében. Ugyanekkor számtalan termékenyítő gondolat, megfigyelés, adat, feljegyzés áramlik a nép szélesebb köréből a tudomány felé. A növénytan tudományát nem a botanikusok teremtették meg, hanem a növényeknek azok a laikus gyűjtögetői, akik kedvtelésből, gyógyítás céljából, esztétikai igényeik kielégítésére szedték össze a különböző virágokat, gyökereket, gumókat, azok tulajdonságait lej egyez gették, — míg azután sok évszázad múlva jött egy Linné, aki mindezeket rendszerbe foglalta. A modern orvostudomány ma is figyeli azoknak a füveknek a gyógyító hatását, amelyeket falusi javasasszonyok szednek össze és különböző betegségek gyógyítására ajánlanak. Számtalan nagyfontosságú régészeti lelet került már olyan módon felszínre, hogy a falu tanítója, a határban szemlélődő parasztember valamilyen cserepet vagy fémtárgyat talált s annak nyomán tervszerű és eredményes ásatások indulhattak meg. A szocialista tudós nemcsak a saját lombikját figyeli, hanem társadalmának szükségleteit is. Nemcsak az írót inspirálja a társadalom, hanem a tudomány művelőjét is. Ebben a perspektívában szeretnék néhány szót szólni a néprajz jelentőségéről. A néprajz a dolgozó nép, elsősorban a parasztság hagyományos műveltségével, talán helyesebben mondva életformájával foglalkozik. Kutatja ennek az életformának az időbeli kialakulását, az életformának a gazdasági és társadalmi tényezőkkel való kapcsolatát, azt az állandó változást, mozgást, amely egyébként minden műveltséget jellemez. Természetesen, amikor hagyományos műveltségről beszélünk hagyományon nemcsak az ezerévest, a honfoglaláskorit értjük. A hagyomány fogalmát nem lehet a ,megszépítő meszszeség' mértékével mérni. Nemcsak az hagyományos, ami ősi, hanem mindaz, amit a közösség az életformájába beillesztett és azt tovább fejleszti, alakítja, formálja, esetleg később elősegíti annak kiküszöbölődésót, újjal való helyette153