A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Csallány Dezső: A nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratainak megfejtése és történeti háttere

A 21. sz. görög betűs szövegben a Butául zoapan Thomsen-féle olvasat helyettPat-alj zapan~ Bat-alj zapan rovásszöveget olvasunk. A veláris l rovás jelnek a székely rovásírás tanúsága szerint a XI—

XII. században már V, Ij, ly, y( = j) hangértéke lehetett, így a Pataija Batalj olvasat indokolt. A 21. sz. csésze BOYT ЛОТА feliratú, az olvasata szerint: Both-aoV, ,Both-nagycsalád'. Az aul>aoV >alj — nagycsalád. A felirat a 21. sz kehely rovásfeliratában foglalt személlyel azonos: Bath-alj(a), i?a£A-,nagycsalád(ja)'. Az előző feliraton a , nagycsalád' még törökül, utóbbin már magyarul szerepel: AuV, aoV-alj. Terem(alja) telek: 1256-ban Teremalya. Csanád nem birtoka Csanád vmben (Györffy, i.m. 873J. Oorzsa, Bodgorzsája: 1331-ben Bodgorsaya. Bod nevű birtokosáról kapta nevének előtagját (Györffy, i.m. 857,). Batonya(egyháza) {Csanád vm), a tatárjárás előtt Anya község egy része Both nevű birtokosáról Botanya nevet kapta (Györffy i.m. 848,). Battonyáról rovásírásos gyűrű került elő (Csallány: AE, 1955, 81—82). 18. Az 5. számú korsó feliratainak és a 11—12. számú pohár rovásfeljegyzésének nincsenek konkretizálható kapcsolatai. 19. A feliratnélküli edények (13, 14, 18, 19. sz.) úgy látszik már ^Csanádnem szerzeményei voltak. 20. Both-monostora szomszédságában találjuk Baja birtok nevét. Boya Baya, az okleveles adatok szerint már 1077-ben szerepel.

72 A két szomszédos birtok neve névadó ispánja, együtt szerepel a 21. számú csésze Bolya zapan és Bot-alj(a) zapan föliraton. De a 8. számú csésze, a 6. számú korsó, a 15—16. számú nyelescsészék, a 22—23. számú kelyhek, a 3—4. számú korsók feliratai, de az ezekkel összefüggő, feljegyzések és edényformák, mind a Bodrog vármegyei eredetre utalnak. (Id. 6. sz. térképvázlatot). 21. A 23. számú kelyhen: panu Pataiján ~ Batalján— Botalján feliratot találunk. APat-alj(a) ~ Bat-alj(a) ~ Bot-alj (a) felirat ismétlődik a 21. számú csészén. A pan'u szóban az wbetű a cirillírás и betűje, a Bat-alj(a) névben az alj(a) szó finnugor eredetű. A nyelvészeti vonatkozások további elemzése már túlterjed kitűzött feladatom határán: a nagyszentmiklósi török nyelvű rovásjelek és szövegek megfejtésén és történeti hátterük megvilágításán. 22. Az eddigi adatok alapján is tisztázható, hogy a nagyszentmiklósi aranykincs és török nyelvű rovásai és rovásszövegei: honfoglaló nemzetségeinkhez fűződnek. Utolsó birtokosuk a Csanád-törzs (-nemzetség) volt. Elrejtésük is a Csanád-nem birtokán Nagyszentmiklóson történt, az E—D-i útvonal mentén, a Harangod-Aranka vize közelében. 23. A kincs elrejtését a tatárjárással (1241) hozom kapcsolatba. Az elrejtők Csanád várából szállították Nagyszentmiklósra, de az aranyedényeket már nem sikerült újra kiásniok, valószínűleg elpusztultak. •»-' U.ott, 708. pp. 64