A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Kemenczei Tibor: A tiszalöki bronz kardlelet

a korábbi, liptói típusú kardokat gyártó szlovákiai bronzművességi központ készítette. A Hallstatt A periódusban e területnek a bronzipara közel hasonló jelentőségű volt, mint a Felső-Tisza vidéké, vagy a Dunántúlé. A Hallstatt B

x periódusban azonban a Felső-Tisza vidék és Erdély bronzművessége jutott a legmagasabb szintre, s mellette a nyugat-közép-szlovákiai bronzipar másodrendűvé vált. Mikor nyugati mintára a korongos markolatú kardok használatát a csészés markolatú kardok váltották fel, ezeket nem a hanyatló, hanem a fellendülőben levő bronzművességi központ, a Felső-Tisza vidék, Erdély bronzipara kezdte gyártani. Müller-Karpe a Wörschach típusú kardokat a Hallstatt В periódus elejére keltezte, azzal a kiegészítéssel, hogy idősebbek lehetnek, mint a szintén Hallstatt B

L periódusba tartozó Königsdorf típusú kardok.

9 E korkülönbséget tipológiai alapon bizonyította. Szerinte a Wörschach típusú kardok jelentik az átmenetet az Illertissen és Aldrans típusú korongos és a Königs dorf csészés markolatú kardforma között. Ez a a megállapítás bizonyára érvényes a kardok gyártás központjában, a délbajor—keletalpi területeken, a Felső-Tisza vidéken azonban az eddigi leletek nem adnak lehetőséget ilyen időrendi különbség megállapítására. Itt a Wörschach és Königsdorf típusok (Hajdúböszörmény, Sonkád, Nyiracsád) egy korszak, a Hallstatt B

x periódus emlékanyagába tartoznak. A markolatnyújtványos kard a Sprockhoff H/a, ül. Cowen által Nenzingen típusnak nevezett kardok sorába tartozik (Il.t.l).

10 Általában ez a kardtípus Reinecke BD és Hallstatt А

г periódusokba tartozó leletekben fordul elő. A tiszalöki leletben azonban Hallstatt В

х korú csészés markolatú kardokkal egy társaságban van. Ez a tiszalöki kard különbözik is a szokásos Nenzingen típusú kardoktól, a markolat nem egyenesen, hanem függőleges kiugrással záródott. Ez a kiugró rész letörött. Erdélyből ismerünk egy hasonló markolatzáródású kardot, Vermisről. Sajnos, szórvány lelet. A. Alexandrescu a Nenzingen típushoz sorolta.

11 Wörschach típusú csészés markolatú karddal együtt Vulchovicán (Egereske) került elő még markolatnyújtványos kard. Annak azonban pengéje lefelé szélesedő, s így a Nenzingen típusnál fiatalabb formát képvisel.

12 A tiszalöki markolatnyújványos kard egyenes pengéje alapján kétségtelenül jóval régebben készült, mint a vele együtt napvilágra került csészés markolatú kardok. Egy leletbe tartozásuk nem a Nenzingen kardtípus Hallstatt B

x korszakig való keltezését, hanem csak egy Nenzingen típusú kard hosszú ideig való használatát bizonyítja. A tiszalöki kardleletben levő csészés markolatú kardok közül kettő tehát a keletalpi—délbajor bronzművességi központ kereskedelem útján a Felső-Tisza vidékre jutott terméke (I.t.l—2, 1—2. kép), míg a harmadik már a helyi bronzipar gyártmánya (II.t.2, 3. kép). Kemenczei Tibor 9 Müller-Karpe, H., Die Vollgriffschwerter . . . 34. 10 Cowen, J. D., BRGK 36 (1966) 63. 11 Alexandrescu, A. D., Dacia 10 (1966) 134., XXII. t. 1. 12 Hampel J., A bronzkor Magyarhonban. CLXXI. t. 3—4. 27