A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Szántó Zsuzsa: Magyar internacionalisták a polgárháború befejező szakaszában Szovjet-Oroszországban

adatokkal szolgáltak. December elején az Inokentjevszkaja és a Glaszkovoszervezetek összekötői figyelmeztették az internacionalistákat, hogy lebukások voltak, fokozott elővigyázatosságra intették őket. Ugyanakkor közölték velük, hogy a bolsevik párt arra készül, hogy a legközelebbi időben Irkutszkban magához ragadja a hatalmat. A Kolcsak-rendszer elleni felkelés 1919. december 25-én kezdődött Irkutszkban. Az internacionalisták néhány nap alatt 200 főből álló fegyveres csapatot szerveztek és csatlakoztak a felkeléshez. 1920 márciusáig, a VörösHadsereg Irkustzkba történt bevonulásáig, ez a csapat internacionalista hadosztállyá nőtte ki magát. Az internacionalisták részt vettek a Vörös Hadsereg nyomása alatt visszavonuló és Irkutszk megkerülését megkísérlő fehér csapatok elleni harcban.

18 Később az irkutszki internacionalista hadosztályt átszervezték. Belőle alakult meg az irkutszki internacionalista ezred és az irkutszki internacionalista zászlóalj.

19 Az ezred 3 zászlóaljból állt, mindegyik zászlóalj 3 századból.

20 Az 1. zászlóalj magyar volt, 509 főt számlált.

21 Az ezred és a külön internacionalista zászlóalj feloszlatása után sok magyar vöröskatona jelentkezett az irkutszki őrezredbe és az Irkutszk város katonai parancsnoka mellé beosztott fegyveres alakulatba.

22 A szovjethatalom győzelme után, 1920. január 21-én az Irkutszkban és környékén élő magyar kommunisták létrehozták a Magyarok Kommunista-Bolsevik Pártját és Katonai Szervezetét. A kommunista szervezet ideiglenes programot fogadott el, amelyben leszögezték, hogy a szervezet kötelességének tartja a szovjethatalom megvédését. A végleges programot a szervezet csak a szovjet csapatok megérkezése után szándékozott nyilvánosságra hozni.

23 A magyar internacionalisták egyik kimagasló vezetője Irkutszkban Sugár Andor volt. Az irkutszki pártmunkások ma is nagy elismeréssel és rendkívül meleg hangon emlékeznek meg róla. 1916 óta tartózkodott Irkutszkban. Egyik aktivistája volt a Szibéria Külföldi Munkásai Kommunista (szoc. dem.) Pártjának Irkutszkban, szervezője az internacionalista Vörös Gárda csapatoknak. 1918-ban a fehér csehszlovákok fogságába került és 1919 áprilisáig az irkutszki börtönben fogva tartották. Később megszökött, illegális munkát végzett a Batarejnaja vasútállomás műhelyében dolgozó hadifogoly munkások között és kapcsolatot tartott Kalandarasvili partizán-lovascsapatával. 1920-ban Sugár Andor újra szervezett egy vöröskatona csapatot, amely győzelmes harcot vívott a fehér csehszlovák csapatok maradványai és Kappel ellenforradalmi tábornok bandái ellen. Az 1. irkutszki internacionalista hadosztályban szolgált, majd a hadosztály átszervezése után az Irkutszki járási és városi OK(b)P bizottság titkára volt.

24 Az orosz és a magyar kommunisták egyaránt nagyra becsülték. Kalandarasvili lovascsapatában sok magyar harcolt, bátran tekinthetjük 18 Müller Ernő, Irkutszk két tűz között: Sarló és Kalapács, 1935. 7. sz. 12. old. 19 Szovjet Hadsereg Központi Állami Levéltára (a továbbiakban SZHKÁL) 4576. fond. 1. leltár 2. ő. e. 9. 1. 20 U. ott, 7. 1. 21 U. ott, 235—243. 1. 22 U. ott, 373—374, 392—394. 1. 23 „Izvesztija" —Irkutszkovo Gubernszkovo Vojenno-Revoljucionnovo Komiteta, 1920. február 20. 3. old. 24 SZU OFKÁL 1235. fond. 136. leltár. 87. ő. e. 14. 1. 11