A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Szántó Zsuzsa: Magyar internacionalisták a polgárháború befejező szakaszában Szovjet-Oroszországban

őt a magyar partizánok egyik vezetőjének. Kalandarasvili csapata, miután keletről visszavonult, az irkutszki kormányzóságban működött, támadásokat intézett vasútvonalak ellen, megsemmisítette Kolcsak katonai szerelvényeit. A csapattörzsben is voltak magyarok. Kalandarasvili szoros kapcsolatot tartott fenn azokkal a magyar hadifoglyokkal, akik Inokentjevszkaja vasútállomáson, Irkutszk közelében az ellenforradalmi csehszlovák légió fegyverraktárában dolgoztak. A magyarok ellátták Kalandarasvili csapatát lőszerrel, tartalékalkatrészekkel, szerszámmal, ruhával. Miután 1919 december végén Irkutszkban győzött a fegyveres felkelés, Kalandarasvili megkísérelte az egyesülést az internacionalista csapatban szolgáló magyarokkal. 1920 januárjában tárgyalásokat kezdett az 1920 elején Irkutszkban szervezett internacionalista hadosztály vezérkarával. Csapattörzse kíséretében megjelent a hadosztálynál és előadta, hogy egyesíteni szeretné a két alakulatot, mert bízik a magyarok forradalmi áílhatatosságában. Ez még a nyugatról közeledő Vörös Hadsereg bevonulása előtt történt. Kalandarasvili szerint az egyesítés hozzájárult volna ahhoz, hogy a szovjethatalom Irkutszkban a Vörös Hadsereg bevonulásáig megszilárduljon. Az interncaionalista hadosztály vezetői azt felelték neki, hogy ha felső parancsnokságuk célszerűnek tartja a két internacionalista alakulat egyesítését és Kalandarasvilit nevezné ki az egyesített katonai alakulat parancsnokává, nem emelnek kifogást. De Kalandarasvili ezeket a feltételeket nem volt hajlandó elfogadni. 1920 márciusában a Vörös Hadsereg bevonult Irkutszkba. Ezután Kalandarasvili újból a magyar internacionalistákhoz fordult. Közölte velük, hogy értesülései szerint a Magyar Tanácsköztársaság megdöntése után a magyar Vörös Hadsereg egy része a Kárpátokba vonult vissza és ott partizánháborút folytat. Azt javasolta, hogy egyesüljenek és induljanak a Kárpátokba, ő vállalja a partizánháború vezetését a Kárpátokban. Minthogy a hírek valódiságáról meggyőződni nem tudtak, e tárgyalások is eredménytelenül végződtek.

25 A magyar internacionalisták egész Szibériában és a Távol-Keleten is részt vettek a partizánmozgalomban. Csoportosan és egyenként csatlakoztak az. ellenforradalmi rendszer ellen harcoló csapatokhoz. Nyugat-Szibériában az Altaj hegység partizán hadtestében, melynek parancsnoka I.V. Gromov volt, harcolt egy magyarokból álló internacionalista század. A század parancsnoka Lamberg Maksz, biztosa Kovács Endre volt, mindkettő energikus szervező, akik rövid idő alatt erős kollektívát hoztak létre. Gromov nagyon melegen emlékszik meg a magyar internacionalistákról, rendkívül megbízható harcosoknak jellemzi őket. A magyar partizánszázad önfeláldozóan küzdött az utolsó golyóig, amikor fedeznie kellett a partizáncsapat visszavonulását a Kameny város közelében levő Jarki faluból.

26 Magyar internacionalisták harcoltak a Szibériát felszabadító Vörös Hadseregben is. Közismert a magyar internacionalisták kiemelkedő szerepe a Szovjet 25 Müller Ernő, Tárgyalásaink Kalandarasvilivel: Sarló és Kalapács, 1931. 11. sz. 40—4b old. 26 A szerző személyes beszélgetése alapján I. V. Gromovval 1961 márciusában Novoszibirszkben. Ezenkívül lásd: Partizanszkoje dvizsenije v Zapadnoj Szibiri (1918— 1920). Dokumenti i materiali: Novoszibizrskoje knyizsnoje izdatyelsztvo, 1959. 157. old.; valamint Sz. Ombisch-Kuznyecov, Poveszty о partizanye Gromove: Novoszibirszkője knyizsnoje izd. 1958. 156—157., 163—164. old. 12