A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Kovács Sándor: Jegyzetek a Béla-várhegyi leletekről

A három részt úgy rögzítették egymáshoz, hogy a dudor lapját felmelegítették s az így kitágult nyílásokba becsúsztatták az alsó karima felső, illetve a csúcs alsó részét. A dudor lapjának lehűlése után, a nyílások összeszűkültek, s oly szorosan simulnak a becsúsztatott részekre, hogy azok szilárdan állnak helyükön. Ezt, a szaknyelven muffolásnak nevezett eljárást ma is sok esetben alkalmazzák. Az 5. képen jól látható, hogy a világosabb árnyalatú lap (BE), hogyan rögzíti a sötét árnyalatú alsókarima ВС, valamint a csúcs DE részét. A pajzsdudor alsó karimája 45 mm. Ebből egy 21 mm-es 90 fokos szögben kihajló vízszintes rész (Gx) képezi a pajzsdudor alapját, míg egy 24 mm-es rész (AC) függőleges hengergyűrűt képez. A pajzsduddr alapja (7. kép) alakjára nézve kerek. Az A és D oldalak kissé lapítottak. Ezért a szabályos kört elhagyva, annak formája enyhén ellipszis alakot ölt. Ezt bizonyítják az átmérők adatai is: AD = 151 mm, míg EH = 164 mm. Az alsó karima alapjának szélessége AB = CD = EF = GH = 21 mm volt eredetileg, de ez az oxidáció következtében változást szenvedett. Egyes részeken kisebb lerakódás található, így például az A és E pontok közelében, ahol a jelenlegi szélesség nagyobb mint 21 mm, míg másutt erős rongálódást okozott, így az I. és II. szegecsnyílás közötti szakaszon, ahol a jelenlegi szélesség kisebb mint 21 mm. Az alsó karima alapján I., II., III. és IV.-el jelezve, egymástól szabályos 100 mm távolságra helyezkedik el az 5 mm átmérőjű négy szegecsnyílás. 6. kép. A pajzsdudor csúcsának a rajza. 7. kép. A pajzsdudor alapjának szerkezeti rajza. 8. kép. A kardtöredék rajza. 30