A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Horváth Sándor: Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében

AZ 1945. ÉVI FÖLDREFORM SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBEN I. Szabolcs-Szatmár megye a felszabadulás előtt Szabolcs-Szatmár megye mindig mezőgazdasági jellegű terület volt, ezt a jellegét a felszabadulás sem változtatta meg, sőt jelenlegi fejlődésünk időszakában is ez a jelleg szabja meg a megye alapvető gazdasági arculatát. Szabolcs-Szatmár megyét mindig úgy emlegették, mint a nagybirtok klasszikus földjét. S valóban az is volt. Történelmünk egész folyamán a legsúlyosabb elnyomás nehezedett itt a föld népére, a parasztság állandó harcot folytatott az emberibb életért. A múlt harcai azonban nem vezettek eredményre. 1437-ben elbukott Tarpai Márton felkelése, s a „Nyírség parasztkirályának" akasztófa, paraszti harcosainak megcsonkítás lett a büntetése. 1514-ben a „bőgatyájú" Nagy György toborozta és vezette volna Dózsa táborába Szabolcs parasztjait. A megyei bandériumok leverték ezt a felkelést is. A parasztok „bűneit" ezután még éveken keresztül nyomozták, büntették. 1703-ban a Tiszahát kurucai mozdultak meg Esze Tamás vezetésével. A kurucok vére hullott, a Rákóczi-szabadságharc bukása után azonban még remény sem maradt életük jobbra fordulásához. 1790-ben a szabolcsi parasztok dekrétumában hangzott fel az egész ország parasztságát fegyverbe szólító szó — s nem lett folytatása. 1848-49-ben birtokába akarta venni a földet a szabolcs-szatmári nép, börtönbüntetést kapott helyette. Börtönbe jutottak 1897 — 98 földosztó agrárszocialistái is, s bot, börtön és bitó várt 1919 forradalmi parasztjaira is. Bajcsy Zsilinszky Endre mögött sorakozott fel az ellenforradalmi korszak éveiben a kuruc Tarpa népe, de a szabadság és az ezeréves juss megszerzése még messze volt. Szabolcs-Szatmár továbbra is a nagybirtok klasszikus földje maradt. A felszabadulás előtt a megye művelésre alkalmas területének nagyrészét közép- és nagybirtokok foglalták el. 1935-ben a megye földterületének 47,2 százaléka 1240 földbirtokos kezén volt, ugyanakkor a megye lakosságának döntő többségét kitevő falusi lakosságnak alig volt saját földje.

1 Pedig ez a tömeg alkotta a megye lakosságának csaknem négyötödét, és ezen belül mintegy 42 ezer volt a mezőgazdasági munkások és cselédek száma. Szabolcsban a föld után vágyó földműves lakosság még bérlet útján is sokkal nehezebben juthatott földhöz, megélhetéshez, mint más országrészbeli társa. Az 1935. évi statisztika szerint a 100 holdon felüli birtokok bérlete túlnyomó részben közép- és nagybérlők kezén volt, s a bérbeadott birtokoknak csak 14,7 százaléka került szabolcsi kisbérlők kezére ugyanakkor, mikor az országos átlag 28,1% volt.

2 A nagybirtokosok és bérlők kizsákmányolásától a földdel rendelkező parasztság sem tudott megmenekülni, mivel földjük többnyire rossz minőségű 1 Számvetés az MSZMP kongresszusa előtt - 29. o. KSH. Nyíregyháza. 1959. 2 Vármegyei Szociográfiák IV. — 83. o. 8* 115