A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Oroszlán Zoltán: Az első múzeológiai művecske régészeti irodalmunkban

Napló nélkül nincs múzeumi ügyvitel és azt hat pont szerint kell vezetni: folyószám (ezt kell minden tárgy kevésbé ép vagy legalább is nem szembeötlő helyén alkalmazni), a beérkezés pontos időpontja, a tárgy pontos megnevezése s rövid jellemzése, a lelőhely és a lelet körülményei, a beküldő neve s végre az alkalmi megjegyzések rovata. E napló segítségével készül az „okadatolt lajstrom": a catalogue raisonné. Ebben van a múzeumi tárgyak rendszeres és részletes leírása. Legjobb és kipróbált formája a cédula katalógus; ebben minden tárgyról külön-külön lap készül, melyeket lyukak segítségével egymáshoz lehet fűzni. Később érkezett tárgyak cédulái könnyen beilleszthetők s ezáltal a rendet semmi sem zavarhatja meg. Ezután példát is ad ily cédulák készítésére, melyet alább közlünk: Vezérszó A napló száma Darabszám о A tárgy körül 1. tárgy elnevezése Mérték: Hivatkozás az vonal ózva 2. Anyag Hossza írókra és irodalrajzban. 3. Alakja Szélessége mi cikkekre, meMikor és hol 4. Cifrázatai Vastagsága lyekben netalán találtatott 5. Színe Részletezőméközöltetett, vagy о Kitől való 6. Állapota rések hasonlók fordulAjándék vagy na elő. vétel ez esetben A tárgy helye a ára. gy ü j temény ben.

7 Hampel magyarázatot is csatol a cédula egyes helyeihez. A vezérszó szerinte csoportot jelent, melyhez a tárgy tartozik. Ilyenek lehetnek kova és obszidián eszközök, csont, szarvasagancs és más eszközök, ezeket a Műrégészeti Kalauz mutatja (Megjelent 1866-ban). A tárgyak megnevezését illetően ismét csak a Műrégészeti Kalauzhoz utasít. Látjuk viszont ezekből, mennyit kellett a régészetnek vesződnie, míg a saját tudományos argot-ját kifejleszthette, hiszen a Műrégészeti Kalauz sok elnevezése régen kiment a régészet tudományában a közhasználatból. Hampel azt is megállapítja, hogy a Műrégészeti Kalauzban az agyagedények osztályozása is ingadozó. Szerinte ezek az edények a következő elnevezésű csoportok valamelyikéhez tartoznak: „válú; tálcsa; tálcza; csésze, füles, nem füles; mencze; csupor, öblöny, köcsög; fazék; bögre, lábas, nem lábas, bütykökkel; szélke; pohár; korsó; szűrő". Kőnél, agyagnál a kő neme, a földolgozás (nyers vagy égetett) meghatározandó. A bronzkori tárgyaknál kívánatos az alkatrészek végy arányának meghatározása, de hozzá teszi a messze jövőbe tekintően: „ami azonban csak ritkább esetekben lesz eszközölhető", majd tovább megjegyzi „a cifrázatok pontja aligha lesz mindig vagy ismert rajzokra való hivatkozás nélkül kitölthető. Mérésre, mondja, mindig a métert használjuk és nem másfajta mérésrendszert (pl. a rőföt). Az érmeket elő és hátlap szerint kell leírni. Kimondja a halhatatlan szabályt, leírni csak annyit szabad, amennyi látható. A hiányzó betűk kipontozhatok. Elnevezésre használjuk az aureus, denarius, quinarius, vagy nagy bronz, közép bronz, kis bronz elnevezéseket. Itt mindig föl kell tűntetni a fönntartás fokozatát is. És halljuk csak ez útmutatás ösz7 U. ott, 56. 1. 10