A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Oroszlán Zoltán: Az első múzeológiai művecske régészeti irodalmunkban

A következőkben kiemeli Hampel, Vécsey József főispánnak, Tokaji Nagy Lajos tanfelügyelőnek és dr. Jósa Andrásnak, „a megyei főorvos és buzgó régésznek" addig elért eredményes munkáját, mert „Szabolcsmegye ez idő szerint oly megyei múzeumot bir Nagy-Kállóban, mely a vidéki közt nem utolsó helyen áll. Ennek következtében a régészetkedvelő gyűjtők száma a megye területén napról-napra nő s még a köznép is kevésbé rombolja az előforduló tárgyakat és nem ritkán a múzeum számára Nagy-Kállóra hozzák. " 5 Az idézet az ügyes propaganda, jó hirterjesztés jótékony és eredményes hatását állapítja meg már ez időben. A továbbiakból megtudjuk, hogy a gyűjtemény egyelőre a főispán magánlakásán áll és rendeztetik, de tervbe vették annak közhelyiségbe való átvitelét, hol a nagyközönség számára is hozzáférhetővé lesz. Ezután Hampel elmondja, hogy a gyűjtemény rendezését ő vállalta a helyszínen s ezt, Jósa Andrással s más lelkes régészeti egyleti tagokkal együtt végezte pár napon keresztül. Ezzel tulajdonképpen Hampel befejezte a kis munka előszavát s most bemutatja, hogy példájával tanítsa, hogyan is történt a rendezés. Az idő rövidsége miatt le kellett mondania a „catalogue raisonné", vagyis egy teljes leltár készítéséről. „A felállításnál természetesen a tudományban dívó 3 korszakra (ti. kő-, bronz- és vas-kor) volt a kellő figyelem fordítandó. „Most következik a felállítás módjának bemutatása. „Az ugyanazon időkorba tartozó tárgyak csoportokra osztattak s akkép állíttattak föl, hogy az apróbb vagy érdekesebb tárgyak elől, a nagyobbak vagy kevésbé fontosbak hátul foglalnak helyt. Az az országos múzeumokban dívó mód, mely szerint minden lelet külön tétetik, itt nem látszott célszerűnek mert az átnézet még könnyű, s a minden fontosb tárgyhoz tétetendő címlapocskák az együttes leleteket úgy is föl fogják tűntethetni."

6 Hampel azután panaszkodik, hogy az időrend nem volt teljesen keresztülvihető, amennyiben a tudomány maga is kétségben hagyja a rendezőt némely esetben, így a vaskorszak emlékeinek elkülönítése a bronzidőbeli eszközöktől, másfelől ugyanazon korszak készítményeinek a magyar korai és kései középkor tárgyaitól való elválasztása nem volt biztosan lehetséges, így tehát az anyag esetenként összekeveredve állíttatott föl. Hampelnek ebből a leírásából jól látszik a nehézség, mellyel ez időben régészet-kutatóinknak küzdeniök kellett. A második főosztályt az érmek alkották, ezeknek felállítása a Magyar Nemzeti Múzeum-beli fölállítási módszert követte. Az egymással háttal álló szekrénykék (ma tárlók) loculusokra (ma rekeszekre) osztott „bársonynyal bevont lejtőket képeztek" (vagyis belsejük ferde síkú volt:) s az egészet a por ellen üvegtáblák védték. Az érmek időrendben és helyek, országok szerint csoportosítva állíttatnak ki, részben uralkodók neve alatt, néhol csak az országok, területek megnevezésével. Ezzel Hampel példát mutat kis gyűj temények anyagának modern (vagyis akkor korszerű) fölállítására. Hampel ezután a múzeumi belső munkáról szól. Ez szerinte „három ágra szakad, ti. naplóvezetés, a catalogue raisonné készítése és végül a leltározás. 5 U. ott, 53 - 54.1. 6 U. ott, 54. 1. 9