A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Koroknay Gyula: Francisco Wrabetz képsorozata Nyíregyházán
abban van, hogy mikor az előző főispán, gr. Barkóczy János 1782-ben meghalt, az új főispán az a gr. Sztáray Mihály lett, akinek Nagymihályon volt a vára és. kastélya. 4 így az új főispán személye teszi érthetővé, hogyan dolgozott a Nagymihályon tartózkodó festő Szabolcs megye számára. Arra a körülményre, hogy hány képet készített Wrabetz a megyeházának, csak bizonytalan utalások vannak. Az említett számla négy képről szól. De egy 1784-ből keltezett számla szerint Thelen, vagy Till debreceni asztalos nyolc képkeretet készített ,,a nagy házba" 5 . Ugyanabban az évben a lakatos készített ,,az Nagy házba 30 Nagy Szegeket az kép rámát fel szegezni." 6 A levéltári adatok birtokában már valószínűnek látszott ugyan Wrabetz szerzősége, bebizonyítani azonban akkor sikerült, mikor az egyik, viszonylag legjobb állapotban levő képnek, mely Szabolcs vezért ábrázolja, az alsó jobb sarkában sikerült megtalálni Francisco Wrabetz szignálását, aki, mint a számIán, itt is juratus geometrának nevezi magát. Hogy a művész aláírása eddig elkerülte a figyelmet, talán annak tulajdonítható, hogy az aláírás karcolásnak látszik és csak szappanos vízzel lemosva olvasható ki. A nyíregyházi festmények egy állóalakos portrésorozat részei: Attila, Buda, Árpád, Szabolcs, Kund, Örs, Lehel, Bulcsú, Béla, Mátyás király. Amint a megyeháza építészetileg a főúri kastélyokat követi, úgy kapcsolódnak ezek a képek a galériafestészet hagyományaihoz. A vezérek sorozatában feltűnő körülmény, hogy hiányossága mellett is megállapítható, hogy az összeállítás sem Anonymust, sem Kézait nem követi, hanem két- vagy három vezérnemzedékből válogatja alakjait, nyilván a megrendelő kívánsága szerint. Némi lokálpatriotizmus jutott kifejezésre abban, hogy az attribútumokból ítélve Attila és Szabolcs látszik a sorozat legfontosabb személyeinek. Akár ruházatban, akár fegyverzetben, vagy a háttérben eleve nem keresünk régészeti és történelmi hitelességet, — Jósa András annak idején élcelődött emiatt — a XVIII. század végével szemben ilyen igényt nem támaszthatunk. A magyar jelleget csak felületen mozgó külsőségek jelzik: nagy bajusz, Lehelnél kürt, nyíl és íj, s a háttérben gyakoriak a turbános, keleti jellegre utalni akaró lovasok. Nyilván eddig terjedt ki az idegen festőnek, de az akkori tudománynak is, az ősmagyarokról alkotott fogalma. Egyéb történeti ismeretei sem alaposak. Buda vezér képének hátterében levő várban rá lehet ismerni a budai várra (LXXIX. t. 1.), melyet valószínűleg korábbi metszet után készített, mivel Mária Terézia abban az időben már ott egy palotát építtetett. A Lehel kép hátterében palánkkal övezett várkastélyt látni, Bélánál egy jellegtelen egytornyú váracskát, de .. . völgyben. Egy bizonyos sablon követhető minden képen, előtérben sziklák, ezeken az ábrázolt személy neve, ugyancsak az előtérben rendszerint dekoratív jellegű növényzetet is találunk; az alacsonyra vett háttérben tábor, vagy lovasok, melyeknek a száma a vezér fontosságát hivatott jellemezni; a horizont fölött sárgásrózsaszín derengés, míg az alakok a sötét, felhőtlen, vagy rózsaszínes felhőség hátterében és jellegzetes erős alulnézetből szoborszerű hatást keltenek. Az alakok lábtartása is azonos: a jobb láb tipikus módon, kissé oldalt előre kilép. 4 Erre a körülményre dr. Nyárády Mihály hívta fel a figyelmemet. 5 Rationes aediles pro anno 1785. Nvházi Áll. Lvt. 6 Ua. 70
