A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Koroknay Gyula: Francisco Wrabetz képsorozata Nyíregyházán

2. kép. Fr. Wrabetz sajátkezű nyugtája Nem tudjuk, hány ilyen képet készített Wrabetz — köztük némelyiken a segédje, Fran ez Appel közreműködése több a szokottnál —, azonban látszik az az igyekezete, hogy el akarja kerülni az egyhangúságot. A karokat változatos pózba helyezte, egyik-másik vezérnek zászlót adott a kezébe, cserélgette a fegyvereket, másképp színezte a ruhákat, és váltogatta a fövegeket is. Ugy látszik, minden tőle telhetőt megtett, hogy ezt a kötött és kevés konkrétummal bíró témát változatossá tegye. Nyilvánvaló, Wrabetz nem tartozott a nagy művészek közé, sőt bizonyos fogyatékosság is észrevehető nála, például anatómiai tudása nem biztos, különösen Lehelnél tapasztalható ez. A szemek a vastag szemhéjak miatt minden képen kissé egyformán merednek. Vannak azonban a hiányai mellett előnyös tulajdonságai is. Tud némi karaktert is adni: Kund feje arcképszerű (LXXX. t.). Jól ért a csillogó fémfelületek és egyes anyagok fényének a visszaadásához, a fegyverek, boglárok, tollak ragyognak és megkapóak (LXXXI. t.). A dekoratív hatású növényi motívumai színben és vonalban is igen sikerültek, szinte külön kis csendéletek (3. kép). A színekkel olykor jól tud bánni, a kéket szép lazúrosán tudja felrakni. Máskor a színeket szépen össze tudja fogni, például Bulcsú meleg okker, Lehel hideg feketés-kék foltjaiban talán színszimbólikát is kereshetünk. Wrabetz igazi festői értékeiről azonban csak a képek restaurálása után alkothatnánk fogalmat. A besárgult lakk és piszok miatt a színek nem érvényesülnek még azokon a képeken sem, melyek kevéssé vannak megrongálódva. Másokon pereg a festék, de néhány közülük át is van rosszul festve. A festmények állapota távolról sem megnyugtató. 71