A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Jósa András: Bronzkori halmazleletek (Kemenczei Tibor értékelésével)

Nagybálca (= Szabolcsbáka, Szabolcs-Szatmár т., kisvárdai j.). A kemecsei díszített öv tárgyalásánál már említettük, hogy az ebben a leletben levő öv (XXXIII. t. 8) valamivel idősebbnek tekinthető. Ezt a leletnek az ópályi depot-horizonthoz kapcsolódó karperecei támasztják alá (XXXIII. t. 1—7. Nagyfalu (= Tiszanagyfalu, Szabolcs-Szatmár т., nyíregyházi j.). A lelet korára az egyes, hosszú, élettartamú bronztárgyak formai változása alapján lehet következtetni. így a félholdas kávájú tokos balta felmagasodó kávája (XXXIV. t. 3), a kevésbé görbült hátú sarlók, valamint a romboid átmetszetű karperec (XXXIV. t. 2) arra utal, hogy a lelet a HA periódus első felében kerülhetett a földbe. Nagyhalász (Szabolcs-Szatmár т., kemecsei j.). A Reinecke BD periódusban feltűnt és a HA-ra jellemző tárgyakat egyaránt találunk a leletben. Az előbbiek sorába a kerek átmetszetű karperecek (XXXVI. t. 5., 9—13), duzzadt nyakú kúpfejű tű (XXXVI. t. 26), nyél, nyújtványos kard (XXXVII. t. 31), kés (XXXVII. t. 28—29), lándzsahegyek (XXXVII. t. 36—37), tokosbalták (XXXVIII. t. 39—45) tartoznak. A lelet korát a HA első felére a romboid átmetszetű karperecek (XXXVI. t. 6—7), fűrészlemezek (XXXVI. t. 17—18), nyugati típusú tokosbalta (XXXVII. t. 38) határozzák meg. A spirális kartekercsek (XXXV. t. 1—2) a későbronzkor második felétől, s a korai vaskorban leggyakrabban a Felvidéken fordulnak elő, a pilinyi, majd az azt követő Kyjatice kultúra fémművességében.

52 Valószínűleg a nagyhalászi kartekercsek is onnan származhatnak. A tölcsércsüngő is a pilinyi fémművesség egyik leggyakoribb készítménye (XXXVII. t. 34).

53 ÉszakkeletMagyarországon nyilván pilinyi importtárgy lehet. Nagykálló (Szabolcs-Szatmár т., nagykállói j.). Mozsolics Amália ezt a leletet a nyugati típusú tokosbalták és a széles pengéjű sarlók alapján a HB

X periódusba helyezte.

54 Napkor (Szabolcs-Szatmár т., nyíregyházi j.). Müller-Karpe a napkori lelet nyugati típusú tokosbaltáival (XXXIX. t. 27—31) párhuzamosítható kleendorfi tokosbaltát a középduna-medencei HB

X leletekhez kapcsolódónak tartja.

55 A számos idősebb tárgy (sarlók: XXXIX. t. 1—2., 4—7); tölcsórcsüngő része: XXXIX. t. 3; karperecek: XXXIX. t. 15—19; markolatnyújtványos kard: XXXIX. t. 23; bordázott karperec: XXXIX. t. 11) a napkori leletben azonban valószínűvé teszi azt, hogy az a HA—

HB fordulója körül kerülhetett a földbe. Nyírbogdány (Szabolcs-Szatmár т., kemecsei j.). A csaknem kizárólag tört tárgyakból álló, nyilván beolvasztásra szánt leletet az áttört csüngő (XLI. t. 23) kétségtelenül a HA periódusra keltezi. Ezt megerősíti a nagy számú fűrészlemeztöredók (XLI. t. 46), s a poncolással díszített bronzlemeztöredék (XLI. t. 51). Nyíregyháza (Szabolcs-Szatmár т.). ' 52

Kemenczei Т.: HÓMÉ 4 (1962—63) 38. 53 Uo. 39. 54

Mozsolics A.: Arch. Ért. 90 (1963) 253., 1. kép. 55 Müller-Karpe, H., Beiträge . . . 127—128., CLX.t. 5.; Holste, F., Hortfunde . . . L. t. 30. :i* 35