A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Jósa András: Bronzkori halmazleletek (Kemenczei Tibor értékelésével)

eredete a középső bronzkorra vezethető vissza,

17 bizonyítva a Felső-Tiszavidéki bronzmüvesség töretlen fejlődését a középső bronzkortól egészen a korai vaskorig. A négyszögletes huzalból készült, közepén tutulussal ellátott, ún. salgótarjáni típusú kézvédő spirálisok az észak-magyarországi pilinyi kultúra fémművességének termékei, s importárgyaknak tekinthetők Északkelet-Magyarország területén (XIV. t. 64, XV. t. 70). Igen jellemző formai jegyük az összefutó vonalakból álló háromszögminta. Bezdéd (Tiszabezdéd, Szabolcs-Szatmár т., kisvárdai j.)

ls Az ópályi depot-horizont egyik jellemző lelete. A bütykös nyakú tű (XVI. t. 6) alapján pontosan lehet párhuzamosítani az ópályi l9 és Gyulaháza-nyírkarászi (XXV. t. 7)'~" raktárleletekkel. Korát azonban a Riegsee típusú karperec (XVI. t. 8) is kétségtelenül meghatározza. Bodrogzsadány (Sárazsadány, Borsod-Abaúj-Zemplén т., Sátoraljaújhelyij.) A nyugati típusú tokosbalták (XVII. t. 8, 10), XVIII. t. 11), romboid átmetszetű karperecek (XVIII. t. 25—26), a rossz kivitelű nyakkorongos csákány (XVIII. t. 16) általában a HA periódusba tartoznak. A korai vaskor jellemzője az öntött madárfigura is,

21 bár az ópályi leletben már a Reinecke BD korszakból is előjött. 22 A lelet, a számos, még a Reinecke BD korszakban feltűnt tárgya miatt (nyélnyújtványos sarlók: XVII. t. 2—7, középső szárnyállású balták: XVIII. t. 12, 14—15, kerek átmetszetű karperecek; XVIII. t. 22—24), a HA periódus első felére keltezhető. Megfelel ennek a keltezésnek a gazdagon díszített, üreges karperec is (XIX. t.). Párhuzamait a Felvidékről a Reinecke BD elején földbekerült dreveniki 23 és a HA periódus első felére helyezhető almágyi, kisgyőri, és tibolddaróci raktárleletekből 2i ismerjük. Bököny (Szabolcs-Szatmár т., nagykallói j.). A lelet a későbronzkor végén, korai vaskor elején általánosan elterjedt lándzsatípusokból áll. A díszített tokú lándzsa (XX. t. 3) viszont a HA periódusra keltezhető.

25 Buj (Szabolcs-Szatmár т., nyíregyházi j.). A lelet nagyrésze nyugati urnamezős típusú bronztárgyakból áll. A nyélnyújtványos kések a Reinecke BD—HA korszakra keltezhetőek.

20 A díszített, ívelt hátú kések az utóbbi periódusba tartoznak.

27 Ugyanoda sorolhatók a korong fejű, duzzadt nyakú tűk is (XXI. t. 9—ll).

26 A fürészlemezek kora is megfelel ennek a keltezésnek (XXI. t. 1—7). ч Bónal.: Acta Arch. Hung. 9 (1958) 238. 18 Arch. Ért. 11 (1891) 83.; Hampel J., A bronzkor Magyarhonban. (Budapest 1892) CLVI. t. l9

Mozsolics A.: Acta Arch. Hung. 15 (1963) V. t. 5—0. -°Mozsolics A.: Acta Arch. Hung. 13 (1960) 121. 21 Foltiny, S., Zur Chronologie . . . 110. 22 Mozsolics A.: Acta Arch. Hung. 15 (1963) II. t. 4. 23

Neustupny, J.: SNMP 1 (1938—39) XIII. t. 19—23. 24

Arch. Ért. 16 (1896) 180.; Mechtildes, N.: Arch. Ért. 46 (1932—33)164—174.; Hampel J., A bronzkor . . . CXIV. t. 22.; Miskolci Múzeumban. 25 Hampel J., A bronzkor . . . СП. t. 6—7. 26 Kőszegi F.: Acta Arch. Hung. 12 (1960) 165. '* Müller-Karpe, H., Griinwalder Gräber: PZ 1949—50. 318. 2

*Eihovsky, J.: Sbornik Archeologické 3 (1963) 98., 3. kép В 8., 4. kép В 1—2. 32