A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Erdész Sándor: A „sárga kígyó” ballada Nyírbátorból

a vándorló életmód felhagyásával, a városba településsel a kettősnyelvűségnek is meg kellett szűnnie. A XIX. század elején Nyírbátor lakossága — néhány többé-kevésbé sikeres per után — elkülönült a nagybirtokos Károlyiaktól. Szalontai írja, hogy: „A város lakóinak száma ebben az időben 375 család, tehát mintegy 1500 fő, de ebből mintegy 300 lélek már házas és hazátlan zsellér, ami azt mutatja, hogy a jobbágyság rétegződése már megkezdődött, sőt előrehaladt."

14 Nyírbátor földműveléssel, kézműiparral foglalkozó lakossága a XIX. század elején mindenesetre már összeforrott, öntudatos társadalmat alkotott. Gazdag néphagyományairól már a XIX. század 40-es éveiből vannak adataink.

15 Nem kétséges, hogy az írástudatlan, őshonos lakosság féltőén őrizte történeti hagyományait,

10 balladáit, meséit. A városba települő cigányok nemcsak a magyar nyelvet, hanem a magyarnyelv és népi kultúra által hordozott hagyományokat, szokásokat is átvették; ugyanakkor a cigány nyelvvel együtt szinte teljesen elfeledték az eredeti cigány hagyományaikat. Nem célunk itt a faji megkülönböztetés végzetes politikájának okait taglalni, mindenesetre a következményei sajnos ma is érezhetők: a cigányságot a város lakossága kivetette magából, a város szélére szorult, kulturális fejlődése szinte teljesen abbamaradt. Mindehhez hozzájárult az is, hogy a cigány kézműipari termékek az olcsóbb gyári termékekkel nem tudtak versenyre kelni. A városi lakosságtól elzárt cigányság továbbra is őrizte és ápolta hagyományait, melyek eredetileg a XVIII. század végi, XIX. század eleji nyírbátori magyar lakosság hagyományai voltak. Nyírbátor dolgozó parasztságának társadalma a múlt század vége óta iskolázott, újságolvasó, majd rádióhallgató közönség lett, ősi hagyományokkal egyre kevesebbet törődött. A nyírbátori cigány település lakói azonban máig is szívósan őrzik a 150—200 év előtti nyírbátori néphagyományokat. Pataki Géza ízig-vérig ehhez a cigány településhez tartozik. Apja: Varga János téglavető mester volt. Anyja családi nevét viseli, mivel szülei törvényes házasságot nem kötöttek. Pataki Géza iskolába sohasem járt, írni-olvasni nem tanult meg. A meséket, balladákat még gyermekkorában, a Téglaszinben tanulta meg. így vette át az öregektől, így őrizte meg a számunkra a ,,Vót egy iszonyat gazdag ember" című balladát is. Remélhetőleg e ballada és balladaénekes bemutatásával bizonyos mértékig sikerült rávilágítani a népköltészet szívós továbbélésének okaira. Meg vagyunk győződve arról, hogy a magyarországi cigányság folklórjának vizsgálata, elemzése nemcsak az ún. cigányfolklór, hanem a magyar népköltészet tanulmányozásához is gazdag anyagot nyújt. Erdész Sándor 14 Enlz Géza — Szalontai Barnabás, Nyírbátor. Bp., 1959. 15. 15 Ipolyi Arnold népmesegyűjteménye. Szerk. Kálmány Lajos. (Magyar Népköltési Gyűjtemény XIII.) Bp., 1914. 202—217. 16 Itt csak utalunk arra, hogy a Báthori családról több történeti mondát sikerült felgyűjtenünk. 120