A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Erdész Sándor: A „sárga kígyó” ballada Nyírbátorból

Pataki Géza „Iszonyat gazdag ember" című balladájának dallama is sajátos vonásokat mutat, dallamszerkezetének mindössze egy megfelelőjét ismerjük.

11 A verssorok 12 szótagosak, bár Pataki Gézánál az első sor ettől eltér 10, illetve 13 szótagos). Véleményünk szerint eredetileg a nyírbátonyi ballada is 12 szótaggal, „Jó es-tét jó es-tót é-des ö-reg-a-nyám" szöveggel kezdődhetett. A dallam ereszkedő szerkezete, pentaton jellege, parlandó előadásmódja is kétségtelenné teszi, hogy az általunk gyűjtött ballada a magyar balladakincs szerves része. Véleményünk szerint külön figyelmet érdemel az a kérdés, hogy „Vót egy iszonyat gazdag ember" című ballada miért éppen a cigány lakosság köréből került elő, miért él olyan szívósan a néphagyomány a nyírbátori cigányságnál ? Nyírbátor községben 1901. január 1. — 1960. december 31. között eltelt időszakban 843 cigánygyermek született.

12 Évtizedenként tagolva az 1910-es években 81, az 1920-as években 89, az 1930-as években 140, az 1940-es években 201, az 1950-es években pedig 202 újszülött látott napvilágot. Nyírbátorban lényegében hét cigány nemzetség él; a 60 év során születettekből 274 fő Varga, 126 fő Szilágyi, 61 fő Farkas, 57 fő Balog vagy Balogh, 40 fő Pataki, 27 fő Sebők és ugyancsak 27 fő Fenyő családnevet visel. Tehát e hét nemzetséghez tartozik az 1901—1960 között születettek 73%-a. A fentieken kívül elég gyakoriak a Danó, Lakatos, Milák, Horváth és Zsigó személynevek is. A XIX. század 20-as, 30-as éveinek nyírbátori anyakönyveiben léptennyomon ugyancsak Varga, Szilágyi, Pataki, Balog, Horváth és Zsigó cigány személynevekkel találkozunk, viszont ugyanezek a nevek fordulnak elő a Nyírbátort környező községek (Encsencs, Gyulaj, Kisléta) anyakönyveiben is. A XVIII. század conscriptióiban a Varga, Balog, Horváth, Zsigó cigány személynevek más járásban nem fordulnak elő, annál inkább a nyírbátori járásban: Encsencs, Piricse, Gyulaj, Ófehértó, Pilis, Bogát, Kisléta községekben.

13 Ezek az adatok azt mutatják, hogy a jelenlegi nyírbátori cigány lakosság ősei a XVIII. század második felében Nyírbátor környékén éltek, ekkortájt fokozatosan beszivárogtak Nyírbátorba és ott véglegesen letelepedtek. A XVIII. század végén, a XIX. század elején társadalmi rangjuk, megbecsülésük sokkal magasabb volt, mint a későbbi időszakban. A cigányösszeírások foglalkozási rovatainak tanúsága szerint ekkor még különböző kézműiparokkal foglalkoztak, nem kétséges, hogy a városiasán fejlődő Nyírbátor társadalma szívesen látta a kovács, lakatos, harangöntő, teknővájó, nádkötő, rostás mesterembereket. Arra egyáltalán nincsen adatunk, hogy a nyírbátori cigányok meddig beszéltek cigány nyelven; a ma élő öregek szerint nagyapjuknak a nagyapja is csak magyarul tudott. Ha a XVIII. század végén beszélték is a cigány nyelvet, 11 Szól a sárgarigó. Szerk. Schräm Ferenc. Bp., 1967. 83. — Kiszáradt a tóból mind a víz mind a sár. . . Tiszacsege. Ballá Péter gyűjtése. 12 A nyírbátori születési anyakönyvekből természetesen itt csak azokat a cigány újszülötteket vettük figyelembe, akiknek szülei — a születés bejegyzésének időpontjában — Nyírbátorban laktak. Nem soroltuk a cigány lakosság közé azokat a családokat, amelyek — különösen a felszabadulás óta eltelt időszakban — kiemelkedtek a kulturális elmaradottságban levő (Téglaszin, Dögtér, Vágóhíd utcai cigánytelep, Újtelep) környezetből ós a község társadalmába beleilleszkedtek. 13

Nyíregyházi Állami Levéltár. Cigányösszeírások: Fasc. 39. No. 106. (1773.); Fasc. 35. No. 4. (1781); Fasc. 55. No. 444. (1754.) 119