A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Huszár Lajos: Der Münzfund von Nyíribrony

számokkal az 1667-ik esztendő vagyon kivágva és a templom kőfala közzé vagyon helyheztetve, azon ajtófélfát a szentmihályi templomnak régi kőfala közzül vették ki és azt tulajdon azon valóságában tették azon elébbeni helyére, ez előtt 13 esztendőkkel épített kőfal közzé, ugyan ajtófélnek."

9 A szövegből következtetve a középkori alapfalakon újjáépült templom bejárata a nyugati végén volt, mert ez az említett ajtófél és évszám az 1743-ban épített falban volt elhelyezve, csak később került a mostani helyére. A torony építésére másfél évtized múlva, 1759-ben került sor. A templom fából készült harangtornya, amely az alapjának egyik oldalán 1,5 öl és Я láb, a másikon 1 öl és 2 lábnyi, magassága pedig 4,5 ölnyi volt, a templom nyugati végén az északi sarka felől állott. Alapja terméskő és tégla volt, négy oszlopát gerendakötések erősítették meg. A négy sarok- és talpgerendát négy támasz kötötte össze. A felülvizsgáló bizottság egyes tagjai azt állították, hogy ez az építmény tulajdonképpen harangláb, tehát a torony építése nem engedhető meg. A megyei kiküldöttek azonban azon a véleményen voltak, hogy a harangláb legfeljebb három ölnyi magas, kétágú ágas, amelyen csak csengőt lehet elhelyezni. A szentmihályiak fatornya harangharangtorony, csak a faépítmény költséges volta miatt téglából kívánják megépíteni s ehhez joguk is van, mert 1621 óta vitathatatlanul szabad vallásgyakorlattal rendelkeznek és a templomépítést korlátozó rendelkezések nem vonatkoznak rájuk. A torony alapjait 1760 július 14-én rakták le és a következő évben 7,5 ölnyi magas falát fel is húzták. Az építésről az egyházi jegyzőkönyv szűkszavú feljegyzése tájékoztat, s ebből arra lehetne következtetni, hogy a templomot is bővítették volna. így értelmezi ezt az adatot a falu és az egyház historikusa is, aki szerint a torony és a templomtest összeköttetésében állott egymással. Ez azonban csak abban az esetben képzelhető el, ha feltételezzük, hogy a torony — ami bizonyos — a mai helyén állott és a torony s a templom közti, mintegy két ölnyi távolságot már ekkor beépítették volna. Mivel azonban semmi adatunk nincsen arra, hogy a torony helyét később változtatták és mivel egy későbbi felmérés szerint a templom hajójának hosszúsága még mindig 12 ölben van megadva, legfeljebb arra gondolhatunk, hogy a torony építésénél az elhelyezés tekintetében már gondoltak az esetleges bővítésre, ezért a torony bejáratának főtengelyét a hajó hossztengelyének vonalába építették és valamiféle ideiglenes összeköttetést létesítettek a torony és a még mindig középkori méretben álló templomtest között.

10 A toronyba 1771-ben Boros János kassai órásmester által órát is készít9 U. ott. Act. fasc. 57. no. 97. 1756.; Az említett Palczer Boldizsár debreceni kőműves mester azonos az 1720—26 között épült debreceni ref. kistemplom építőmesterével, akinek egyébként eléggé ismeretlen építőmesteri tevékenységére ez az eddig ismert második adat. 10 „Fels, királyasszonyunk Mária Teresia instantiára meg engette, hogy a templom augeáltassék és kőtorony mellé ex fundamento (alapján kezdve) építtessék, amelyek is az Ecclesia költségével elkészíttettek 1761. Észt. A templomnak és toronynak épületeiről lehet bővebbet látni a helység protocollumában." Egyh. prot. Tiszavasvári ref. egyház. 203. 1.; Sőrés, Id. mű. 113. és 115.; A torony állapotára a vármegyei bizottság véleménye. NYÁL. Szabolcs m. Act. fasc. 60. no. 115. 1759. Sajnos, a község jegyzőkönyve az idők folyamán elpusztult. Sőrés szerint a tornyot Fekete István, Veres István és Tóth András ácsok építették. 70