A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Huszár Lajos: Der Münzfund von Nyíribrony

tettek. A torony és a templom tetejét az 1779. ápr. 23-ról 24-re virradó éjjel kitört szélvihar és villámcsapás megrongálta, de a kárt még azon évben helyreállították mintegy 300 Ft költséggel.

11 A templom a mai formáját az 1788—89-i bővítés által kapta. A református egyház és a község már 1785-ben folyamodott a helytartótanácshoz, hogy mivel a 12 öl hosszú és 4 öl széles templomba a nép fele sem fér be, engedélyezze hosszának megbővítését 14, szélességét pedig 6 ölnyire. A bővítés részletes tervét és költségeit szintén beadták a helytartótanácshoz. A kiküldött bizottság az engedély megadását a község és az egyház által megadott indokok alapján javasolta, de a kivitelre mégis csak négy év múlva került sor. A templom torony felőli végét két öllel megtoldották, az északi oldalát kijjebb vitték, az itteni fal és a téglakarzat új alapra épült. A templom keleti végén és déli oldalán levő, korábban már újjáépített, de a középkori alapokon álló falakat magasabbra rakták, az egész belső teret pedig leboltozták. A főhajó boltívének csúcspontja a padlótól mérve 9,40 m magasan van, a karzat felett levő boltozat ennél 90 cm-rel alacsonyabban esik.

12 A templom főbejáratát is az északnyugati oldalra tették, a karzatba való félj arás érdekében a bejárat két oldalán félkarú lépcsőkkel ellátott, a főfallal egy magasságú porticust építettek. Egészen bizonyos, hogy ekkor épült meg a mai templom keleti végén levő orgonakarzat földszintes boltozatos része és feltehető — bár egyetlen forrás sem említi, de a szerkezet elárulja —, a torony felőli karzat . 5. Az építést 1789-ben fejezték be, mintegy 60 ezer Ft költséggel. Ekkor illesztették az orgonakarzat falába azt a feliratos kőtáblát, amely az építés emlékét örökíti meg. Ezt a kőtáblát 1865ben helyezték el a mai helyére, a bejárati porticus homlokzatára. A feljegyzések utalásaiból következtetve, a bővítés és újjáépítés előtti templom belső tere síkmennyezettel, fafödémmel volt lezárva. A korábbi alacsonyabb falak aligha igényeltek külön támasztópilléreket, a boltívek nyomása miatt azonban a két oldalfalat kívül is erősíteni kellett. A toronyfelőli karzat ívének nyomása miatt volt szükség a déli fal mellett arra a vaskos, széles támpillérre, amely ma semmiképp sem illeszkedik bele a külső támpillérek többé-kevésbé szabályos ritmusába. Egyébként a déli fal három pillére sem áll pontosan szemben a belső boltíveket tartó félpillérekkel. A templom falának magasítása miatt a következő évben a torony falát is felemelték 12 öl magasra és négy fiatornyos 17 öles karcsú zsindelytetőt emeltek a kőfal fölé. Az építőmesterek nevét a torony gombjába helyezett felirat tartalmazta, sajnos azonban ezt a jegyzőkönyvben nem jegyezték fel.

18 A templomkert eleinte sövénnyel, később palánkkal volt felkerítve. 1791-ben azonban az egykori palánk helyére egyes részleteiben ma is meglevő kőkerítést emelték, három nagyobb és egy kisebb kapuval, a négy 11 Sőrés, Id. mű. 115; Egyh. prot. 204. 1. 12 Az 1785-i bizottsági vizsgálat szerint a templom belső hossza 12 öl, szélessége 4 öl, tehát az 1760—61 építés során a falak még mindig a középkori alapfalakon állottak. NYÁL. Szabolcs m. Act. fasc. 2. no. 154. 1785.; Sőrés, id. mű. 124. és Egyh. prot. 1789. év. 206. 13 Egyh. prot. 1790. 206; Sőrés, id. mű 125. 71