A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)
Huszár Lajos: Der Münzfund von Nyíribrony
húzódik, két nyílású lapos boltíve négyszögletes téglapillérekre támaszkodik. A főhajó nyugati torony alatti végében húzódó keresztkarzat 4,20 m széles, a 6 méter átmérőjű lapos boltívét egyfelől a főfal, másfelől egy négyszögletes tömzsi téglapillér támasztja alá, az északi karzat és az említett téglapillér közti 2 méteres távolságot az északi karzat homlokfalához támaszkodó félboltív-indítás hidalja át. A főhajó tényleges szélessége csupán 8.50 méter, terét négy gömbsüveg boltozat zárja le. Az egyes boltívek közt a távolság egyenlőtlen (a templom keleti végétől a torony felé haladva sorban 3,40, 6,20 és 7,10 méter). A templom belső térhatása a sokféle szerkezeti és méretbeli eltérés miatt meglehetősen zavaros, csupán a karzaton felüli tér ad némileg egységes képet. Amilyen kevéssé egységes hatást kelt a belső térkialakítás, éppen olyan kevéssé egységes — az épület tekintélyes tömege ellenére — annak külső megjelenése is. A templom ma az utca szintjétől mintegy 2,5 m magasra kiemelkedő, szemmel láthatóan szabályos alakú, mesterséges eredetűnek tekinthető emelkedésen áll. A tényleges főbejárathoz, az északi nyugati oldalon kétszeresen megtört fallal 4,80 méterre előreugró 9 méter széles porticushoz kívül lépcső vezet fel. Az előcsarnokból két oldalt egy-egy egykarú lépcső vezet a karzatra. A porticus enyhén hullámvonalas záródású homlokfalában a bejárati ajtó felett jellegtelen, faragott kőkeretű tábla van elhelyezve, a tábla felett körből kiinduló szalagdísz. A táblán levő felirat: D. O. M. S. / IN HONOREM S. SANCTAE TRINITATIS / EX BENIGNO INDULTU / SMAE CAEO REGIAE ET APOSTOLICAE / MATTIS JOSEPHI II. / ECCLESIA REFORMATA SZ. MIHALYIENSIS / PROPRIIS SUMPTIBUS REAEDIFICAVIT А. Р. С N. MDCCCXXXVIII. (A mindenható Szent Üristen. A szentséges Szentháromság tiszteletére a szentséges császári, királyi és apostoli felségnek, II. Józsefnek jóindulatú engedelmével saját költségén újjáépítette a szentmihályi református egyház, Krisztus születése után 1788-ban). Ez a felirat az újjáépítés befejezésének évét jelöli (XI. t. 1—2). A sokkal egyszerűbb kialakítású déli porticus bejáró kőkeretes ajtaja 17 nyomott boltívű, a boltív záró kövébe bevésve: og, ami ismét az újjáépítés évére utal (XII. t. 1). A templom délnyugati végén, a középvonaltól dél felé eltolt 6X6 méteres alaprajzú zömök testű torony közepén, jellegtelen bejárat nyílik a főhajó középvonalának megfelelően. A tornyot a két külső sarkán vaskos, kettős tagozású téglapillérek támogatják. A déli fal nyugati végén a porticustól balra levő, a többitől erősen eltérő zömök pillér, a torony alatti karzat földszinti boltívének a főfalra gyakorolt nyomását egyenlíti ki. A déli fal keleti végén, a porticustól jobbra látható, a sarokpillérekkel azonos méretű és tagozású pillér a főhajó tetőboltozatát tartó ív alatti belső félpillért támogatja. A kb. 20 méter magas tornyot provinciális barokk ízlésű sisak fedi. A toronybejárat két oldalán a lőrés alakú nyílások az ablakokat helyettesítik. A külső falsisakok különböző méretei miatt a köríves záródású, díszítés nélküli ablaknyílások méretei is eltérőek egymástól. Az épület tömegének aránytalanságait a környező dús növényzet csupán enyhíti, de nem tünteti el. A templomot szabálytalan négyszöget alkotó téglakerítés veszi körül. A kerítés ÉK-i és DK-i oldalán kb. két méter magas, romladozó, terméskővel vegyesen rakott, helyben égetett téglából épült; a DK-i és DNy-i 66
