A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Csallány Dezső: Szkíta íjmaradványok

SZKÍTA 1JMARADVÁNYOK 1. NYÍREGYHÁZI ÍJRÉSZLET Jósa András irodalmi munkásságának összeállítása során,

1 a nyíregyházi múzeumban érdekes, litografált régészeti közleményre bukkantam.

2 A sokszorosított szövegben ábrázolt, díszített felületű csontlemez és töredékei ma már nincsenek meg a múzeum régészeti állományában, valószínűleg időközben elpusztultak, s így csak Jósa András dolgozatában maradt meg természetes nagyságban rajzolt alakja és díszítése (1. kép, 2. kép 1—7). A litografált sokszorosított lapon a következő tájékoztatót találjuk: „Késmarkolat borítéka valamely emlős állat szárcsontjából. Szélei legömbölyítvék. Négy lyukkal a megerősítő szegek számára. A két végen a szeglyuknak csak fele van meg, az alsó (szélesebb) részen levő nagy folt egy nagy rozsda dudor, mely az elrozsdásodott szegből képződött. A számok szerint négy darabra törve. A csont rendkívül porlékony, tiszta fehér. Találtatott egy az ásáskor szét törött nem korongon készült rosszul égetett edényben, égetett embercsontokkal. Az apróbb darabok valószínűleg az eltűnt kés markolatának másik oldalát fedő lemeznek töredékei." A közölt díszített csontlemez lelőhelyadatait közelebbről is megállapíthatjuk Jósa közleményéből,

3 ahol ezeket mondja: „1889. év Május hónapban Nyíregyházán, a' város központjától nyugot felé vezető Szt.Mihályi utczának végétől, minthogy 200 lépésnyire régi vályogvető gödrök és a' nyírvízcsatorna között a' környező földek felett 1—2 méternyire kiemelkedő pár holdnyi magaslaton közvágóhíd építésének alkalmával talaj egyengetés vált szükségessé. 3000 • méternyi terület mintegy félméter mélységig ásatott fel, és hordatott el a' mélyedések kitöltésére. Ezen területnek déli végében, körülbelül 250 • méter területen minden feltűnő rend nélkül, részint csoportosan, részint egyenként elhelyezve 20—30 centiméter mélységben 40 db többé kevésbé ép hamvedrek és kisebb edények, valamint számos már az ásás előtt szétmállott ősedények kerültek napfényre, melyek égetett embercsontokat, némelyik faszenet, bronz és vastárgyakat, csontból készült díszműveket, úgyszintén egész vagy töredezett, és pár esetben — valószínűleg a' hullaégetés alkalmával — összeol1 Csallány Dezső, Jósa András (1834—1918) irodalmi munkássága: Jósa András Múzeum Kiadványai, 1. Budapest Nyíregyháza, 1958, 31., 23., 24. sz. (1889). 2 Jósa András, 1889 május hóban Nyíregyházán felfedezett őstemetőből. Nyíregyháza, 1889. június 23. (litografált kézirat-sokszorosítás, 1 lap, rajzzal). 3 Jósa András, Ostemető Nyíregyházán. Nyíregyháza, 1889. június 8. (litografált kézirat-sokszorosítás, 8 lap, rajzokkal). 7