A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)
Kalmár János: A buzogány
pedig a 6—14 között váltakozik. Az erőteljesebb szélesedés a mindinkább fejlődő sisak- és vértezeti a jták elleni támadás hatásosságára utal. A XV— XVI. század fordulójára kialakult magyar buzogány alakjáról a Miksa császár életét tárgyaló Weisskunig-ban — amelyet a császár maga diktált — hű ábrázolást találunk. A fol. 147. b. sz. lapon egy udvari mulatságon Miksa császár elé álarcos magyar urakat vezetnek fel (Mummerei), bal oldalukon jellegzetes hajlott pengéjű szablya foglal helyet, baljukban, illetve vállra vetve, tollas buzogányt tartanak. Ezen a képen nem csupán a magyar fegyver, hanem a magyar ruházat is világosan szemlélhető 8 (17. kép). 18. kép. Nyugati típusú buzogány, XVI. század. Budapest, MNM. Amíg Nyugaton a tollas buzogány-típus továbbra is megtartotta profiláltságát, a tollak oldalai homorú ívvel kialakítottak, a tollvégződésnél a visszakunkorodó díszítő elem továbbra is tartja magát (18. kép). A hazai gyakorlatban a tollak egyenes élűek, szabványos háromszög alakúak. Tetejüket kis méretű gomb díszíti, hengeres vas hüvelyük révén vannak a fa nyélhez erősítve (X. t. 3—4). Nyugaton a vezéri kézben levő tollas buzogányoknál nem ritka a nyélben elhelyezett lőberendezés. Ezek a példányok nem annyira komoly harci fegyverként tekintendők, hanem inkább játszadozást, a gazdagság fitogtatását célozzák (X. t. 5). A nyugati buzogányok viselése, a nyeregkápára akasztott, tölcsér szájú hengeres bőrtokban történt. Ezeknek a buzogányoknak a neve németül „Kürissbengel", magyarul a tetőtől talpig vértezett lovag tartozékának fordíthatjuk. A schmalkaldeni háború idejéről, 1547-ből, írott adatot találunk a tollas buzogány hazai használatáról. Avila, V. Károly császár történetírója, leírja a magyar huszárok fegyverzetét. Többek között ezeket olvashatjuk: „A magyar huszárok közül sokan viselnek három élű buzogányt, vagy hoszszú nyelű fokost." 9 Tehát az ősi kialakult forma a XVI. század derekára 8 Der Weisskunig. JKS 6(1888) 147. b. 9 Károlyi A.: Sz 11(1877) 841. 38
