A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Kalmár János: A buzogány

19. kép. Láncos buzogányok, XVI. század. Budapest, MNM. még szívósan tartja magát. Pedig ekkorra már a török hatás is erősen érződik, ami különösen a fegyverfajtákon élesen kielemezhető. A török gömbvagy körte alakú buzogányfejek, mint újszerű formák, élénken hatnak a tollas buzogányaink további alakulására, és a háromszögű tollak sarkai lassan-lassan legömölyödnek és eltűnnek a gyakorlatból. A buzogányfej előbb körte alakúvá, majd pedig gömb alakúvá válik. Ezt a fajtát gerezdes buzogánynak nevezzük (X. t. 8—9). A gerezdek számában is jelentős változás áll be, sűrűbbé válnak, vastagabb lemezekből készülnek, gyakran oly annyira, hogy egyes példányoknál a gerezdek közötti hézag alig észlelhető már, s csakhamar tömör gömbfelületté olvad össze. A gerezdek száma ekkorra 6—18 között váltakozik. A tollas és gerezdes buzogányok együtt és egymás mellett szerepelnek a XVI. század folyamán, a század végére azonban az utóbbi válik uralkodó típussá, a Kelet beszivárgása döntő módon érvényesült. A huszita háborúk folyamán különös fajta ütőfegyver jelenik meg a harcosok kezében. Rövid nyélhez láncra kötött, vastüskékkel megtűzdelt fabunkó volt az, amely igen előnyös támadó lehetőségeket rejtett magában. A lánc lendülete nagyobb ütőhatást fejtett ki, és a sisak ellen igen eredményesen lehetett alkalmazni. A tűzdelt fabunkó helyébe később vasgömb, gerezdes vagy csillag-alakú buzogányfej, gyakran nyugati típusú kard nagyobb méretű markolatgombja, mérlegsúly, stb. került a lánc végére. Ezt a fajtát láncos buzogánynak nevezzük (19. kép). A láncot tartó fül rendszerint hosszú lemeznyúlványok révén van a nyélhez erősítve. 39