A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet

Ezek figyelembevételével az ajaki női viselet leírását megint csak két fejezetre fogom osztani: egy „ajakis" és egy „idegenes" viselettel foglalkozó fejezetre. Az ajakis viselet távolról §em olyan része az ajaki viseletnek, amely minden tekintetben azonos. Az anyag, a szín, a szabás, a varrás, a díszítés, az öltözködési szabályok, mind, mind lehetnek változók nála, mert az ajakiak, akárcsak más községek és városok lakosai, a régit el-elhagyják. (Persze, lassan hagyják el. Akik egy-egy ruhadarabját megszokták, esetleg holtukig is viselik. S annak a viselési szabályait holtukig is megtartják.) Az újat — megint csak úgy, mint más helyeken — rendszerint a „nagy lányok" hozzák divatba. S kezdetben az ilyen még idegenesnek számítódik. Azonban lassan-lassan az előbbi ruha vagy ruhák (ajakisnak mondott ruha vagy ruhák) mellett ez is befogadottá (ajakissá) válik. S akik ezt a ruhát nagy lány korukban viselték, megint csak (többnyire utolsó leheletükig) ragaszkodnak hozzá. így van az, hogy egyugyanazon időpontban több — sőt sok — ruhaféleséget mondanak Ajakon ajakisnak. És természetesen több — sok — ruhaviselési módot is! Akármennyi is van azonban belőlük — egytől-egyig megilleti az ajakis jelző. Az idegenes női viselet azonban nem feltétlenül vált ajakissá. így nem vált azzá az 1880-as években Zemplén megye északi részéből Ajakra beköltözött tót telepes taksás családok nőtagjainak a különleges szűr és vászon ruhája. S így nem váltak azzá a Heves megyéből és megyénk (Szabolcs-Szatmár megye) Ajakkal szomszédos községeiből beköltözött magyar dohányos- és cselédcsaládok nőtagjainak a különböző divatanyagokból készített sajátos ruhái. Az ajakis (ajaki nők többsége által befogadott) női viselet alakulására az életkor, az állapot, az alkalom, a mód, az idő és a megszokás egytőlegyig hatással van. Tanulmányomban tehát mindezekre tekintettel kell lennem. A velük egyenként való számolás azonban a tanulmányt terjengőssé tenné. így csak egy keretben — az ajaki nők életében kialakult korosztályok keretében — fogom valamennyijét tárgyalni. A) Az ajakis (ajaki nők többsége által befogadott) női viselet a) Ruhadarabok, ruhadíszek és ezek használata életkorok szerint aa) A ruhadarabok, ruhadíszek és ezek használata születéstől hatnyolc-kilenc hónapos korig. Púptekerő. Többnyire használt, puha vászonból készítik. „Három ujjnyi széles." (Körülbelül öt centiméter.) És nvolcvan cm hosszú. (Ez a méret megfelel a vászonféleség szokásos szélességének.) Madzag nincs rajta. A végét a „tekerés" alá dugják, hogy ki ne csússzék. A gyermekről fürösztés alkalmával váltják le. Póka. Rendszerint használt ingaljból készítik: amit egyébre már nem tudnak felhasználni. Amelyik már „gyenge" (puha). Nem kérges. (Az új vászon még „erős", kérges és „sima".) Az ingalj „javát" kirepesztik. Abból készítik. A foltos részét nem teszik bele. Az törné a gyermek „kis farát". Fejre való kendő (keszkenő) nagyságú. Három-négy darabot csinálnak belőle. Mossák, terítik, szárítják. Amelyik tiszta, száraz, azt teszik a gyermek alá. Féling. Gyolcsból varrják. A gyolcs mérete hosszában 80 cm. (Ez a végben levő gyolcs szélessége.) A félingre használt gyolcs szélessége már csak 146