A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)
Szabó László: A nagypénteki és húsvéti táplálkozás a beregi Tiszaháton
tások megjelenése, mely főként a III. réteg közvetítésével terjedt el. Ebben az esetben azonban, bár szintén a polgári konyha hatásáról kell számot adnunk, az elterjedés nem rétegről-rétegre történt, hanem az egész faluban társadalmi különbség nélkül vették át az új ételeket. A táblázatok tanulsága szerint az I. réteg már az első világháború előtt is láthatóan kevéssé ragaszkodott az általános böjti szokásokhoz (zsírral főztek). A II. réteg az elsőt néhány évvel később követte. Nálunk lényegesebb változás az étrendben csak az 1920-as évek közepén történt. Ekkor jutottak el nagyjából arra a fokra, a böjti étrendet tekintve, ahol az I. réteg az első világháború idején állott. A III. réteg pedig csak 1945 után érte el a II. réteg két világháború közötti szintjét. A cigányok étkezési rendjéről kizárólag azóta beszélhetünk, amióta viszonylag jobb anyagi helyzetbe kerültek és nem csupán a faluban összegyűjtött táplálékot fogyasztják ünnepeken. Természetesen ez a fejlődés számtalan áttétellel valósult meg, s az egyes időszakok közötti rokonság csak nagy vonásokban, lényegüket tekintve igaz. Hagyományosan élő rétegekről lévén szó, a falu szokásainak, betartása ezekre a rétegekre egyaránt kötelező volt. A hagyományokhoz leglazább szálakkal mégis az I. réteg kapcsolódott. Ez a csoport már foglalkozása miatt is elkülönült a falu paraszti lakosságától és életigényei a falusi értelmiség és városi polgárság életigényeihez közeledett. A szakképzettség tudata, a foglalkozásbeli különbség és a foglalkozásukkal együtt járó utazgatások során szerzett tapasztalatok jogossá is tették ezt a vágyat. Az adott lehetőségek között megkísérelték elhatárolni magukat bizonyos tekintetben attól a paraszti közösségtől, amelybe maguk is tartoztak. 22 Ez a törekvés tükröződik az ünnepi és böjti táplálkozásban is. Bizonyos dolgokat csak formailag igyekeznek megőrizni (böjtös ételek készítése), de más tartalommal töltik meg (zsírral főznek). A látszat megőrzése ekkor még szükséges az elevenebb, rájuk is vonatkozó hagyományok miatt. A II. réteg számára ezek a kötöttségek nem voltak terhesek, hiszen ezek a paraszti élet velejárói voltak. Ugyanakkor mély szakadék választotta el őket, mint parasztokat, a falusi értelmiségtől is. Az újabb életigény csak akkor támadt fel e rétegben, amikor az anyagilag sokkal alacsonyabb szintű I. réteg már előre lépett és közöttük bizonyos távolság keletkezett. Ezért időben bizonyos lemaradás figyelhető meg a II. rétegnél. Az I. réteg volt a kezdeményező, de a II. nagyobb anyagi lehetőségeinél fogva csakhamar utolérte, sőt az ételek bőségét tekintve el is hagyta. E lépés megtételéhez, elsősorban a kötöttebb böjti étrend esetében, nagy lökést adott az első világháború, amely* az addigi erkölcsi rendet nagymértékben meglazította. A III. réteg csak hosszabb idő múlva tudott arra a szintre eljutni, ahol az I. és II. réteg a két világháború között állott. Ennek fő oka az alacsony gazdasági szint és a polgárosultabb rétegektől való nagy távolság. Az I. és 22 Néhány példa erre a törekvésre vonatkozóan: A századfordulót követő években az I. réteg nagypénteken lejárt a Tiszára mosakodni betegség ellen. Maguk ennek a szokásnak a hatásában már egyáltalán nem hittek és ezért ezt az alkalmat szalonna sütéssel és borozgatással kötötték össze, a paraszti lakosságtól eltérően. — A századfordulón a téli viselet az ellenzős, lábhoz tapadó, posztó nadrág, a nyári viselet a gatya volt. A gatyát legelőször az I. réteg hagyta el, olyan módon, hogy nyáron is megtartotta a téli viseletet s csak később, az első világháború után vette fel a városi nadrágtípusokat. 136