A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)
Szabó László: A nagypénteki és húsvéti táplálkozás a beregi Tiszaháton
mellé állítjuk, azonnal szembetűnik, hogy ezek bélé könnyű és foszlós. Valószínű itt a kellő gyakorlat, a kialakult hagyományok hiánya okozza a különbséget. Az I. és II. rétegnél, akik már régebben készítenek ilyen ételeket, sokkal könnyebb, foszlósabb bélűeket sütnek, mint a III. és IV. réteg asszonyai. Italoknál az almabor, — melyet külön erre a célra eltett almából sajtoltak, — egészen az 1930-as évekig kedvelt ital volt a bor és a pálinka mellett. Valószínűleg a bor hiánya és drágasága miatt maradhatott fenn ilyen sokáig ez az egyszerű házikészítésű ital. 21 Sört csak az I. és IV. réteg fogyaszt háznál ünnepeken. A húsvét második napján feltálalt délebéd, az első napi ebéd maradékából kerül ki. Hagyományos és egyaránt minden rétegnél azonos étrendje van, — a cigányoknál csak az 1950-es évek közepétől —, a húsvét hétfői reggelinek. Ez századunkban semmit sem változott: főtt sódar (sonka), főtt tojás, kolbász, kalács. A húsvéti étrendnek ez a leghagyományosabb, országszerte is egységet mutató része. A katolikus vidékek étkezési rendjében szereplő húsvéti bárány a falu lakosai előtt ismeretlen. A századeleji juhászok húsvéti ételei között azonban szerepelt. A locsolódé legény megkínálása szoros kapcsolatban van a tésztafélék változásával. Amíg a kelt tészták uralkodtak, a legényt csak egy pohár pálinkával kínálták meg. A legény tésztával való megkínálása csak a sütemények és torták elterjedésekor vált szokássá. Összefoglalva a húsvéti étrend alakulását korszakonként az egyes rétegeknél, megállapíthatjuk, hogy a nagypénteki böjtös ételekhez hasonlóan itt is jelentős változás ment végbe (2. táblázat). Ez a változás elsősorban a tésztaféléknél mutatható ki. Az ünnepi étrendnek ez a része azért változóbb, mert az individuális tendencia itt érvényesülhet leginkább. A vendégek előtt a tészták újféleségével, sokféleségével lehet leginkább kitűnni. A falusi értelmiséggel, városi polgársággal elsősorban az I. réteg érintkezett és így az „úri" konyha készítményeit ők közvetíthették elsősorban a falu egyéb rétegeihez. A húsvéti étrend másik része, az ebéd és a húsvét hétfői reggeli lényegében ugyanaz maradt. Áz individuális törekvés itt nem játszott különösebb szerepet, ugyanakkor a rendelkezésre álló nyersanyag is ugyanaz maradt. Megfigyelhető azonban a sültek és márhelyen való sütést. A tűzhelyek a húszas években ugyanis jelentősen nem változtak Mindenütt az ún. csikóspór vagy beépített vastűzhely uralkodott a Tiszaháton. A szabadban ugyanakkor továbbra is megmaradt a kemence, mely a kenyérsütés miatt a mai napig minden háznál megtalálható, s a katlan, amely máig a lekvárfőzés céljára szolgál. A szabadban álló ..kemence szája előtt van a nyári főzőhelynek használt dönc", ahol vasháromlábon főztek. Ez a helv a kürtősfánk sütésére is alkalmas. Lás^Ebner S., Régi tűzhelyek Borsod, Abaúj, Zemplén. Bereg, Szatmár megyében: NÉ XXIII. (1931). 6—27. — Tűzhelytípusokhoz: Kiss L., A Bétköz régi tűzhelyei: NÉ XXIV (1932). 1—10, és Földházak Szabolcs vármegyében: NÉ XXVIII (1936). 72—91. — Bátky Zs.. Magyar tűzhelyek és háztípusok: NÉ XXII (1930). 113—137. — Viski K.. «zéfoeiy tűzhelyek: NÉ XXIII (1931). 16—27. — Kovács L.. Adatok Tiszacsege néprajzához: NÉ XXVII (1935). 99—103. — Nyárády M., Szabolcs vármegye vázlatos tárgyi néorajza. Bp. én. 20 Ma kizárólag kelt tésztát nagyobb ünneoeken senki sem süt. Mindig süteményekkel, tortákkal együtt készítik a legszegényebbek is. Vendégnek ilyenkor sohasem adnak kelt tésztát. 21 A Tiszaháton ma is száimtalan műbőrt készítenek, de ezeket élesztővel és cukorral erjesztik. Többnyire városi műbőr receptek szerint készülnek. 135
