A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei

Nem szerepel a c, ny, p, ü,ü, zs betűk rovás jele. A korábbi olvasatban találjuk az u,ú rovásjelét. Nem mindig jelöli az a,á, e, i,í, о hangokat. Ligatúrák: on, z

v

r, e

z

e

r, egy, ír, hd, bast, ti, on, vá, csin, e

rcsin, U, tyá, sm, st, g*rg, Ü, ij, alt; igyl a mostani változatban: vár; visá; f°ly. A feliratban kétféle s rovás jele található. A száras s rovás jele az i és az a hangjelöléssel kapcsolatosan fordul elő. 7. A CSÍKSZENTMIHÁLYI FELIRAT Nemcsak Csíkszentmártonban volt rovásfelirat, amelyet eddig Csíkszentmiklóssal és Csíkszentmihállyal kapcsoltak össze, hanem úgy látszik, Csíkszentmihályon is volt ilyen, mégpedig a templom kórusán, amelynek azonban rovásírásos szövege nem maradt fenn. Aranka György, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság megbízásából 1797-ben levelet intézett Németh József címzetes kanonokhoz és felcsiki espereshez, bizonyos rovásfeliratok kérdésében. Németh József a következőket válaszolta: „. . . a csík szent miklósi templomban levő scythiai írásokról doctor Gyarmathi úr grammatikájában emlékezik. De azon scythiai írások nem a szent miklósi templomban voltak, hanem a szent mihályiban, az hol 1757-től 80-ig plébános voltam. Azon írások valami chorus deszkáinak hulladekán valának írva, és valami Mikrai nevezetű, székely regimentnél lévő gyalog strázsamester így magyarázta: Csináltatta Sándur 1111-ben. Ezenkívül még volt egy hosszú, mintegy ölnyi hosszúságú, de tenyérnél nem szélesebb deszkára, ugyan székely betűkkel való írás; ezt pedig így magyarázta: Ezen kép rámát csináltatta , s mivel több írás rajta nem volt, többet nem lehetett belőle tanulni. 1768-ban a fenn írt írott deszkákat n. méltóságos Cserei Farkas udvari tanácsos úr tőlem elkérvén, Bécsbe magával elvitte volt; azután nem hallottam róluk semmit."

63 8. A KONSTANTINÁPOLYI SZÉKELY ROVÁS FELIRAT A konstantinápolyi „Követek háza" istállójának külső kőfalára Ketei Székely Tamás székely rovásfeliratot vésett fel 1515-ben. Az emlék Hans Dernschwam másolatában (1553) maradt meg; a naplóban őrzött feliratmásolatot Babinger Ferenc fedezte fel 1913-ban. A szöveg a török háborúk előzményeinek egyik fontos történeti forrásadata, tehát a rovásfelirat hibás olvasatának helyesbítése indokolt. 63 Sebestyén Gy., i. m. 1915, 65. Németh Gy., i. m. 1934, 8—9. Németh Gy.: KCSA, II (1932), 434—436. 76