A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái
csak pár évtizedesnek) a tetején elülről hátrafelé nyúlóan (!) már koporsófedélre emlékeztető dísze is volt. Akárcsak Balku András szatmárcsekei fejfájának. Mint külön érdekességet megemlítem itt azt, hogy egy fejfa homlokzatára (éspedig az általam előbb „másik" típusként említett fejfára) kereszt is volt vésve. Nyilván azért, mert az azzal a fejfával jelölt sírba egy római katolikus vallású embert temettek. Amikor a község lakosainál a felől érdeklődtem, hogy az általam fentebb elősorolt fejfák közül melyiket ismerték legrégibbnek, különös választ kaptam kérdésemre. Azt felelték ugyanis a kérdezettek, hogy a régi temetőben, amelyet körülbelül nyolcvan éve hagytak el, még kizárólagosan négyoldalú fejfák voltak. Olyanok, mint amilyenek náluk a kapufélfák. Többek között így beszélt Nagy Gábor ácsmester is: Gyermekkorában — mondta a hatvanéves ember —- sokszor játszott a régi temető fejfái közt. Ezen kívül megemlítheti azt is — folytatta tovább — hogy ma is ő készíti a fejfák többségét Vámosorosziban. így ki van zárva az, hogy tévedjen. Külön érdekességként említette azonban azt, hogy náluk az egy középvágású „magyar bajuszsorozatot" egy másik kerékgyártó mester készítgeti (vésegeti) a fejfák homlokzati élére. Még azokéra is, amelyeket ő — Nagy Gábor — farag. A „bajuszsorozat" készítője is ízig-vérig vámosoroszi ember volt. Ahol tehát valaha kizárólagosan négy oldalúak voltak a fejfák, ottjárasom idejére túlnyomó többségben hatoldalúakká váltak. És ahol a fejfák valaha homlokéi nélküliek voltak, ott ma többségükben homlokéllel bírnak. És ahol a fejfák homlokélei még egy évtizeddel előbb is bevágás nélküliek voltak, ott ma már sok a bevágásos („magyarbajuszos") fejfahomlokél (XVII. t). Ezekből, mint kétségtelen adatokból következtethetünk arra, hogy a megye szatmári részi fejfaformáinak és fejfadíszeinek — közöttük a szatmárcsekei fejfaformáknak és fejfadíszeknek — a változásához nem kell, sőt, nem is lehet túl hosszú időt számításba vennünk. Amennyiben pedig a szatmári részi fejfafaragók — közöttük a szatmárcsekeiek is — tanult mesterek voltak, fejfaformaikat és fejfadíszeiket nemcsak nem kell, hanem nem is lehet ösztönöseknek tekintenünk. A szatmárcsekeihez hasonló fejfaformák a szabolcsi részeken Az eddig leírtakkal még mindig nem lett, de nem is lehetett vége idegen temetőbeli fejfakutatásaimnak. A következő időben egy régi szabolcsi község, Tiszadob református temetőjébe látogattam el. Ennek az utáninak megint csak különös oka volt. Lükő Gábor ugyanis azt írta egyik munkájában, hogy egy, a debreceni Déri Múzeumban elhelyezett régi tiszadobi fejfának a vésése egy nyitott bibliára emlékezteti a szemlélőt. 7 A fejfa képét ugyanott bemutatta. Ezt a rajzot átvettem tanulmányomba (60. kép 1). 7 Tanulmányutam a szatmári, beregb máramarosi, továbbá a Közép-Tisza melléki községek temetőiben. Déri Múzeum Évkönyve 1942. 59. Megemlíti itt azt is, hogy járt Szatmárcsekén is, de arról nem szól, hogy az általa rajzban leközölt fejfákon kívül volt-e más fejfaforma is a község temetőjében. 204
