A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái

Levélbeli kérésemre Makkay János debreceni archeológus megnézte a kérdéses fejfát és értesített arról, hogy a fejfán évszám is van, aminek azonban az utolsó tagja rongált. így nem tudja pontosan megállapítani azt sem, hogy az 1872. vagy az 1879. év lett-e rá felvésve? De azt közölte velem, hogy az évszám és az egyéb írásos rész a fejfa felső részén, két vésett ékítmény között található. A fejfán egyébként, (mint azt a rajzról is láthatjuk), eresz nincs. A fejfa lendületes, volutás megoldása feltehetőleg barokkos jellegű: barokkos eredetre is visszavezethető. Díszei a XII. t. 2 alatt láthatók, és az egy középvágású „magyar bajuszos" szatmárcsekei régi fejfa díszeitől jóformán csak mélységükkel és csigás (volutás) végükkel különböznek. A díszek­nek a tiszadobi fejfán való el­helyezési módja így a szatmár­csekei fejfadísz alkatára nézve is felvilágosításokat adhat: a dísz­nek élen (a fejfa homlokzati élén) való elhelyezése mellett tudniil­lik már minimális lehetőség nyí­lik arra, hogy a mesterek a díszí­téseket a fejfán a barokkra jel­lemző volutával (esetleg csupán annak egy volutát jelző nagyobb görbületével) fejezzék be. így persze már az sincs ki­zárva, hogy az utóbb említett szatmárcsekei régi fejfának az egy középvágású „magyar ba­jusz" dísze és az azt kísérő, si­kertelennek (elcsúszónak) látszó „csipkevágásai" a barokkos vo­lutadísz kényszerből leegyszerű­sített formái. A tiszadobi újabb temető­részben a debreceni múzeum említett tiszadobi fejfapéldányának én már csak a korcs utánzatait láttam. A temető régibb részeinek a vizsgálása alkalmával azonban a debreceni Déri Múzeumban levő, ül. a tiszadobi temető mai nap leggyakrabban ké­szített fejfaformája között több átmeneti formát tudtam találni. Ilyenek voltak azok a korhadt betűvetésű XIX. századvégi fejfák, amelyeknél a volutavégek és az azokat kísérő vágások fúrás kíséretében jelentkeztek (60. kép 2). És ilyenek voltak azok a ma is jól olvasható szöveggel ellátott XX. század-eleji fejfák, amelyeknél a felhajló voluta­végek ugyancsak fúrással kapcsolatban alakítódtak ki, de amelyeknél a volutavégi vágások már hiányoztak (XIV. t. 2). Valamint azok a fejfák is ilyenek voltak, amelyek a század 20-as, 30-as éveiben már csak fara­gással készültek (XV. t 1). 60. kép. A legrégibb tiszadobi fejfa (1879) (1). Tiszadobi fejfa a XIX. század végéről (2) 205

Next

/
Oldalképek
Tartalom