A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái

Adódott azonban itt még egy másik meglepetés is. Az 1940—50-es évekbeli négy oldalú hasáb alakú fejfák egyikén-másikán az első lap két oldalélén a XIIL t. 1 alatt látható sorozatos egy középvágású „magyar bajusz" díszítés húzódott végig. Ez sarkalt arra, hogy a Kovács József szatmárcsekei temetőőr által kölesei-félének mondott fejfa után is nyomozzak. Megtudjam, hogy mi a valóság a szatmárcsekei temetőőr beszédéből. A Balku András szülőföldjének mondott Kölese két református temetőjét hamarosan sikerült is megtalálnom. A község régi temetőjében találtam ugyan hat oldalú hasábra emlékeztető fejfákat, de azok közül egy sem volt Balku András fejfájának a mása. Sőt egyetlenegynél sem láttam oldalélen futó egy középvágású „magyar bajuszsorozatot". Egyébként itt a fejfák többsége lapos (vízszintesen vágott tetejű) volt. Tehát ismét nem olyan, mint a kérdéses szatmárcsekei fejfáé. (Homlokzatukon három nagy csipkevágás volt.) Tehát a XII. t. 1 alatt látható régi szatmárcsekei fejfa homlokzatélén levő bevágások mása.) Az ereszvonalukat pedig 12—20 ritkább vagy sűrűbb apró csipkevágás díszítette (XV. t. 1). Az új temetőben, amelyben még csak nyolc sírt lehetett látni, már kizárólagosan három nagy homlokzatéli csipkevágásos fejfa volt. Fel lehet tehát tételeznünk azt, hogy a közeljövőben ez a fejfaforma lesz uralkodó Kölese községben. Egy ezektől kissé elütő régi temetőbeli fejfának a képét, mint nagyon érdekes fejfáét, közlöm innen (XV. t. 1). A fejfa homlokzati csipkevágásai ugyanis olyan szabálytalanok voltak és olyan közel estek egymáshoz, hogy már az egy közép vágású „magyar bajusz" felé való átmenetnek is lehet őket tekinteni. Domanovszky György egy korábbi időpontban ugyancsak végzett Kölesén fejfavizsgálatot. S így még lehetőség volt arra, hogy a község megsemmisült legrégibb temetőjének a fejfáit is átnézze és leírja. Balku József fejfaformáját azonban hiába kerestem Domanovszky György dolgozatában.

6 Ezek szerint a régi szatmárcsekei kerékgyártónak a fejfaformája aligha volt kölesei eredetű, s a kerékgyártó maga is aligha volt kölesei származású. Amikor a kölesei kutatást abbahagytam, a községhez közel eső Vámosorosziba mentem át. Azt hallottam ugyanis, hogy ott is vannak „cifra" fejfák. A hír valónak bizonyult. De a fejfák cifraságai (díszei) valahogyan mások voltak, mint a szatmárcsekei fejfák díszei (cifraságai). És a formáik is mások voltak. Voltak ugyanis a fejfák között négy oldalúak. És voltak hat oldalúak is. Az utóbbiak voltak többségben. Ezek közül az egyik típusnak sima, vízszintesre vágott volt a teteje és vésés nélküli a homlokéle (!). A típust az 1920-as évekig vissza lehetett követni. A másik típusnak (a pár évtizedesnek) a homlokzati élén (!) már a Balku András-féle egy középvágású -„magyar bajuszsorozat" is látható volt. Ismét egy másik típusnak (megint Fejfák Szatmár és Szabolcs megyéből. Néprajzi Értesítő 29 (1937) 423—438. 203