A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Hársfalvi Péter: Nemesek és parasztok Nyíregyháza társadalmában (1753–1848)

rályi városokban sem tehetik meg, nemhogy a paraszt kommunitásban Nyíregyházán. Bozóky szerint a nyíregyházi határbeli földek egyébként is, eddig is szabad adás-vétel tárgyai voltak, ebből az állapotból hátrább lépni nem lehet. Az adóteher egyébként sem a funduson nyugszik, tehát a nemeseket azon az alapon, hogy adóköteles földet birtokolnak, úgy sem lehet adózásra kényszeríteni. Bozóky szerint teljesen a nemesektől függ, hogy a földesúr helyére jogutódként az egész kommunitás kerül-e vagy sem. A nyíregyházi lakosok örüljenek, ha a nemesek segítségével megszabadulnak a földesúri terheiktől, hogy a nemesek segítségével a lakosok birtokait ,,proprietatis iure" bírhatják. Paraszt ember sem regálét sem malmot nem bírhat, így ezeket a nemesség fenntarthatja magának. Különösen éles hangon utasítja vissza az elöljáróságnak a városi nemeseket is érintő bíráskodásra vonatkozó ajánlatát. Az egyezségnek ezt a pontját egyenesen „helytelen és arrogáns kondíciónak" tartja, majd hozzáfűzi, hogy nemes embernek paraszt nem lehet bírája és még az is kérdéses, hogy Nyíregyháza a közrendűek felett is bíráskodhat-e egyáltalán, hiszen privilégiuma sincs eddig. A város elöljáróságára vonatkozóan azt javasolja, hogy a magisztrátus fele nemesekből álljon s a város főbírója is mindig nemes ember legyen, mert „illetlen egy ilyen nagy massának paraszt bíró alatt lenni". Végül kétségbe vonja a város statútum alkotási jogát is. Véleményét azzal fejezi be, hogy gazdasági és a város egyéb belső dolgait érintő kérdésekben helyes és szükséges a megegyezés a nemesek és a többi lakosok között, de bíráskodási tekintetben ilyen egyezségre nincs szükség, mert a nemes embernek van az ország törvényei szerint rendelt bírája.

29 Az 1824-es örökváltsági szerződés megkötésére végül is úgy került sor, hogy a város lakosai és nemesei között a viszony nem tisztázódott. A megkötött szerződésben sem találunk egyetlen megjegyzést sem arra vonatkozóan, hogy a váltság értelmében a nemeseket különleges, másfajta jogok illetnék meg, mint a közrendű lakosokat. A szerződést a város részéről annak fő- és vicebírája írták alá, valamint a nemesek fő- és alhadnagya és több más nemes és közrendű személy. A Dessewffyekkel kötött szerződéshez hasonlóan a birtok ebben az esetben is az összes hozzákapcsolódó beneficiummal és a földesúri joghatósággal együtt a városra, a kommunitásra szállott át. Az elmondottak alapján természetesen nehéz egyértelmű és világos választ adni arra a kérdésre, mennyi és milyen szerepük lehetett a nyíregyházi nemeseknek a két örökváltságban. Ügy tűnik, nélkülük valóban nem lehetett volna megkötni ezt a két szerződést, tehát a város szempontjából elengedhetetlen fontossággal bírt, hogy a nemesek, legalább mint a városi küldöttség tagjai, a szerződések megkötésénél jelen legyenek, azok hitelesítésében közreműködjenek. Azt azonban nehéz bizonyítani, hogy a váltság előkészítésében a kezdeményező szerep őket illetné meg. Végül teljes bizonyossággal állíthatjuk azt, hogy amennyiben a nemesség nélkül az örökváltság kivihetetlen lett volna, tehát hozzájárultak a váltság kivitelezéséhez, hacsak azért is mert abból kivonni magukat számukra sem lett volna előnyös dolog, ezt a váltságbeli szerepet arra igyekeztek felhasználni, hogy annak segítségével elszakadjanak társadalmilag, jogállás tekintetében és a földbirtoklást illetően attól a közösségtől, amelyben eddig éltek. J Az elöljáróság tervezetét, Bozóky véleményét lásd uo. 1824. 24. sz. 148