A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei
A VI— VIII. századi türk feliratok és a székely rovásírás ismert emlékei (XV. század) között, Nagyszentmiklós (X. század) képezi a hidat a fent felsorolt rovásjelekre nézve, habár nem ugyanazon rovásírás rendszerhez is tartoznak. Azonban a köztük levő nagy ürt nem tudjuk megnyugtatóan kitölteni. Magyarországon több helyen kerültek elő Árpád-kori rovásírásos gyűrűk, részben publikáltak, 102 részben közöletlenek, azonban ezek hangértéke és összeállítása még nem tisztázott. Remélhetőleg ezek több rovásjelnél nyújtanak támpontot. A székely rovásírás újabb felirati anyagának megfejtése, az emlékanyag revíziója több olyan rovás jellel, megfigyeléssel gyarapította ismereteinket, amely feltétlenül igazolja, hogy rovásírásrendszerünk a türk rovásírásból ered, jeleink nagy többsége ezzel mutat kapcsolatot, de összefüggések látszanak a nagyszentmiklósi rovásírás jeleivel és a Don vidéki feliratokkal is. 6. A székely rovásfeliratok és irodalmi emlékek anyagát már különkülön tárgyaltam, így nem kívánom az ott ismertetett eredményeket ismételni. Fő célom az olvasatok helyesbítése, a megoldatlan szövegrészek, szövegek helyes megoldása, a ligatúrák teljes összeállítása, a rovás jelek időrendben való feltüntetése az ábécés táblákon. így lehetővé válik a székely rovásírás alaposabb megismerése. Ezzel biztosabb bázist teremthetünk a különböző rovásírásrendszerek összehasonlítása számára. A karácsonfalvi (1) rovásfeliratot, Németh Gyula és Franz Altheim kísérlete után sikerrel oldottam meg. A felirat a székely rovásírás irodalmában a legrégibb, benne még olyan jelek, ligatúrák fordulnak elő, amelyek a későbbi emlékekben már nincsenek meg, így legjelentősebb feliratunk. A csángó-székely rovássor Radocsányból (Moldva) (32) eddig ismeretlen volt szakirodalmunkban. Ez az első megfejtési kísérlete. A székely rovásírás elterjedési körét kelet felé bővíti. A székelyderzsi (2) rovássor, az eddigi olvasatokkal szemben gyökeresen új megoldást adott. Marsigli rovásírásos kalendáriummásolata (4) a revízió után sok új és helyesebb olvasatot adott, de első megoldását adja az áthúzott, eddig meg nem fejtett részeknek is. Gazdag tárháza összevonásainknak (ligatúráinknak). A bögözi felirat (5) olvasata, a két olvasat közül a helyesebb megoldást indokolja. A csíkszentmártoni felirat (6) vitája, olvasata, pár száz évi kísérlet után sem fejeződött be, mert még mindig vannak benne kétes részek, sőt talányszerü új olvasat változata joggal napvilágra kívánkozik. A konstantinápolyi (8) és az enlakai (14) feliratok helyesbítésére szükség volt, mert a korábbi megfejtési kísérletek hibásak voltak. A többi szövegek, ábécék felvétele, a székely rovásírás kiegészítése, technikája, fejlődése, az összefüggések, a ligatúrák ismerete szempontjából nélkülözhetetlen volt, így akkor is fel kellett ezeket tanulmányomba vennem, ha helyesbítésre nem is szorultak. 102 Arch. Ért., 1955, 79—85. 121
